Irodalmi Szemle, 1982

1982/9 - Duba Gyula: Illyés Gyula 80. születésnapjára

ismerője előtt — de a külső szemlélő előtt is — az ellentétes pólusok és a végletek egész sora bontakozik ki: a puszta és a nagyváros, Ozora és Párizs, parasztiét és munkásmozgalom, realizmus és avantgarde szürrealizmus, indulat és gondolat, szenvedély és önmérséklet, népi írómozgalom és kommün, jelen és történelem, nemzeti öntudat és világtudat, népféltés és nemzetköziség. Soroljuk még? S a látszólagos ellentmondásokból következő finomabb meghatározások még jelentősebbek az író alkatára nézve. Szenvedélyes igazságérzetével valóságlátásának és szókimondásának józansága párosul. S ha igenei is eszméket, nem válik rabjukká, szabadon, önállóan gondolkodik, saját valóságérzetét s történeti érzékének sugallatát követi. Dogmára nem hajlik, csak az Igazsággal befolyásolható. Azt azonban feltétlenül szolgálja.

A művész igazsága szubjektív, de objektív érvényre tart — és tarthat — igényt. A művészi igazságot szívvel és ésszel egyszerre kell megközelíteni, megértéséhez nem elég a logika, intuíció is szükségeltetik. Illyés Gyula lírikus, a prózájában is az. Költészete nem a képzeletre, hanem a valóságra támaszkodik, modern költő, de távol áll tőle, hogy a lehetségest élje valóvá: az életet éli meg líraian. Lírája nem parttalan érzelmek árja, nem is valami egzaltált szépségkeresés, hanem a tények emelkedettebb megéléséből táplálkozó, racionalizált érzelemvilág és észlelőkészség, amely elkötelezetten, de tárgyilagosan és elfogulatlanul, az együttérzés melegével szemléli környezetét. Kemény érzésekre épül, nem elérzékenyülésre, ösztönösségét és lágyságát a szükség- szerűség és célszerűség fegyelmezi. Illyés líraisága több költészetnél: világértelmező szellemi erő, a véleményformáló tudat minősége — prózai művei, esszéi és kritikái is tartalmazzák. Az összegező képesség mellett az egyetemes és elemi lírai látás a másik alapvonása, llraiság olyan szinten, mely már az ember lényegével azonos.

Lírai látását az teszi forradalmivá, hogy azonosulás- és segítőkészség s közösségi érzékenység járul hozzá.

Művészi figyelme az ember — közösség, nemzet, emberiség — sorskérdéseire irányul. Igazságkereső útjai nem a személyiségnek az ismeretlenbe irányuló, individuális csapásait követik, hanem a nehéz múltból az ésszerűbb jövőbe hömpölygő népekkel jár együtt, útjukat egyengeti, oldalukon haladva irányt mutat, minden időben szoros közösséget vállalva velük. Önmagát mondva is a népről beszél, személyes vallomása a közösség képviselete. A modern világban, bonyolult és felgyorsult századunkban egyén és közösség világméretű harcában és elrendeződésében, a két véglet között olyan egység kovácsolását vállalja, melyben az egyén jogait és lehetőségeit a közösség érdekeinek a törvényei szabályozzák. Illyés közösségben gondolkodó egyéniség, szótárában a szociális

— szocialista fokozottan népit jelent. Ebben modernsége! Századunk a tömegek százada, a felszabadult népek érdekeié, az igazi népi forradalmaké. A demokratikus társadalmi rendszerek is ezt példázták, a szocializmus méginkább. Korunk történelmét a népi tömegek sorsformáló ereje Írja: a nép jogokat követel, világméretűén, szinte ellenőrizhetetlenül gyarapodik és szót emel a háborúkban való engedelmes pusztulás ellen. Petőfi látomása — „Feltámadt a tenger...” — egyetemes valósággá vált, populációs robbanás, tömegkultúra, népi felszabadító mozgalom és tömegmozgalmak, népképviselet — ezek a jelen időszerű és jellemző fogalmai, melyek egyben új érzelmi és erkölcsi minőségeket jelentenek, korszerű sorsproblémákat és modern művészi feladatokat. Illyés Gyula kezdettől fogva bizalmasan ismeri a népet, még abból a korból, amikor szinte félállati sorban élt a nép emberi életet, osztozott sorsában és azonosult vele, művészetét a szolgálatába állította. Ezzel korfeladatot vállalt, életműve világerőket támogató lehetett, írásunk elején a részekre hullás, a tagolódás, az extenzív gyarapodás tényét említettük; ez az újkori jelenség a néptömegek felemelkedésével is összefügg, részben annak következménye. Ugyancsak ezt a folyamatot kíséri a fokozódó ösztönösség. A tudatos rend kiművelése és a magas szintű szellemi összegezés egysége, az esetlegességek és ösztönösségek zűrzavarában való tisztánlátás, az eszmei programadás fontosabb, mint bármikor korábban. Az emberiség létfeltétele.

Illyés Gyula szolgálata ezért korszerű történelmi hivatásvallalás.