Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - KRITIKA - Böszörményi János: Boldogfa fejlődéstörténetének korszakolása Püspöki Nagy Péter művében

Püspöki Nagy Péter Boldogfa fejlődéstörténetét könyve első részében taglalja, míg a falu településelőzményeinek a leírását részben A boldogjai műemlék templom, részben a Quintus Atilius és családja sírfelirata Boldogfán a II. század közepéről, illetve az Adalékok Boldogfa környékének középkori történeti földrajzához és társadalom- történetéhez című fejezetekben adja meg.

Lényegében tehát a ma Boldogfa néven ismert település fejlődési szakaszait három nagyobb korszakra osztja, nevezetesen a hely római kori korszakára, a magyar államalapítás-kori korszakára és a falu 13—18. századi korszakára. Ez utóbbit tekinti Boldogfa fejlődéstörténetének, és ennek a mintegy ötszáz évnek részletesen is tárgyalja a fejlődési szakaszait, meghatározza a falu korszakait. Minthogy Boldogfa 13—18. századi fejlődéstörténeti korszakolásának nemcsak eseménytörténeti és gyakorlati, hanem településtörténeti szempontból elméleti jelentősége is van, érdemes azt közelebbről is megvizsgálni.

1. A település kialakulási mozzanatának első korszaka: A település első írásos említése 1245-ből való, amikor az Tulves-possessio, azaz Tolvaj-birtok néven szerepel egy kiváltságlevélben. A település-előzmény fekvésének meghatározását a szerző a máig fennmaradt földrajzi nevek azonosításával és az oklevél tartalmi részével veti össze és a helyi vonatkozásokat a 13. századi magyar történelem ún. cseh háborúk néven ismert eseményeivel hozza összefüggésbe. A IV. László és II. Ottokár közötti hadjáratban Marchegg és Győr ostromakor kitűnt Tholuoy (Tolvaj j János fia adományként kapta a „falu vagy birtokot”. Ez a megjelölés, amint azt már a korábbiakban is láttuk, egyaránt jelenthet lakott földet, azaz szórványtelepülést, illetve falu jellegű helyet.

2. A település második korszakát egy 1332-ből származó igazoló okmány, egy birtokpert lezáró kiváltságlevél jelzi. Ez tartalmazza Tolvajfölde javainak felsorolását (haszna, kőtemplom, telkei, erdei, szántói és más tartozékai). E felsorolás alapján állapítja meg a szerző, hogy „a falualakulás folyamata már felerősödött”. A birtokpert lezáró okmány olyan tényeket tartalmaz, amelyek arra utalnak, hogy a település fejlődése meggyorsult. Ezt azzal magyarázza a szerző, hogy a szórványtelepülésen át vezető szombati vásárhely (Nagyszombat) felé vivő út, valamint a kegyúri templom megépítése elősegítette a faluvá válás folyamatát. A faluképződés folyamata az igazoló okmányban foglaltak alapján ekkor már megindult, „de biztos mederbe csupán határának véglegesítése után jutott” — írja. A templomot tehát nem tekinti elsődleges falualapítási tényezőnek. Idéz egy 1332-ből való határjárólevelet, amelynek 24 pontba foglalt tényanyagát egyenként elemzi.

3. A falu harmadik korszaka egy 1342—1358 közötti esemény, amelyet 1723-ban egy tanúvallomás során említenek. A történelmi tények és az azokat hitelesítő, bizonyító tanúvallomás — amely ugyan szájhagyományon alapul, de az oral history hitelességéhez nem férhet kétség a történelmi tények és az okmányok összevetésével — a falu fejlődésének újabb szakaszát jelöli, amikor is Tolvajfalu és Sáraija Boldogasszonyfalva néven egyesül. (Itt van jelentősége Sáraija vagy Sárfő településének. Erre röviden kitér a „Röviden a Sár folyóról” c. fejezetben és megjegyzi, hogy e fo- lyócskát a szabályozás folytán 1891—1902 között más mederbe terelték. Ez azonban nem adhatja magyarázatát a falunév korábbi korokban is eltérő írásmódjának.) E harmadik fejlődési korszakban megváltozott a falunév is, mert a település a falu templomának védőszentje után lett Boldogasszonyfalva. Az óbudai apácák kapták birtokul és ők lettek az egyesített falu új nevének meghatározói is. Ettől az időponttól kezdve az óbudai apácákkal kapcsolatos igen gazdag iratanyag alapján kíséri figyelemmel a szerző a falu fejlődését. A dicajegyzékek és a porták vagyonértékének elemzésével áttekintést nyújt a település gazdasági helyzetéről. Noha az „okiratok — mint írja — elsősorban a birtokjog biztosítását szolgálták” és „belőlük viszonylag kevés olyan adatot emelhetünk ki, amelyek alapján a falu népének életét jobban megismerhetnők” szerzőnk mégis nyomon követi századokon át a dicaértékek és portális, majd a házadók változásait és ezekből reális következtetést igyekszik levonni a falu népesedésének alakulására, tehát fejlődési szakaszainak változásaira.

4. A negyedik korszak egy 1412-ben Jtelt vámkedvezményről szóló eseménnyel datálható, mert ez a korszak fényt derít arra, hogy Boldogasszonyfalva lakói mint középkori egyházi népek bizonyos kedvezményeket élveztek, sorsuk jobb volt a magán- földesúri jobbágyok sorsánál. A vámszedőhelyek és közutak használatával kapcsolatos