Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - KRITIKA - Böszörményi János: Boldogfa fejlődéstörténetének korszakolása Püspöki Nagy Péter művében

rendelkezés, kedvezmény fényt derít arra, hogy a település gazdasági élete fellendülőben volt. Ez a „foglalási korszak” nagyjából 1533-ig tart. Határvillongások és erőszakos földesúri foglalások jellemzik, de az is kétségtelen, hogy e zaklatások ellenére a faluban nem következett be hanyatlás.

5. Az ötödik korszak, az 1533—1548 közötti, viszonylag rövid, és ennek azért van különös jelentősége a falu fejlődése szempontjából, mert korábban csupán a telkek, vagyis a nagyon is változó gazdasági értékű porták száma volt kimutatható, most — éppen az adórendszer megváltozásával — a házak számának változásai is nyomon követhetők. A falu határa az 1332-es per óta még az 1550-es határrendezési per után is azonos terjedelmű, lényegében tehát a falu egésze azonos területen gazdálkodott a tárgyalt korban. A falu belső életében, éppen a telekosztódás, majd a pusztatelkek megléte miatt bizonyos erősödő és hanyatló korszakok is kimutathatók. 1527 és 1536 között a faluban az adófizető porták száma megkétszereződött. Püspöki Nagy Péter tudományos alaposságára jellemző, hogy a portális összeírások ilyen nagyarányú, rövid idő belül megnyilvánuló változásait nem tekinti egyértelmű fejlődésnek, ellenkezőleg, kimutatja, hogy ez a változás az adóalapcsökkenés megváltozása miatt következett be. Ez módot nyújt neki arra, hogy kimutassa a jobbágygazdaságok telkiállományának további osztódását, lényegében tehát a falu népének elszegényedését és az eddig nem adózó réteg megadóztatását, így arra is tud következtetni, hogy miként alakult a falu házainak és lakóinak száma.

6. A hatodik periódus az 1548—1595 közötti, amikor a falu fejlődése kiegyensúlyozott. Ezekben az években még nem érezteti hatását a török behatolás okozta gazdasági hanyatlás, bár a portális adó 60 %-os emelkedést mutat. A korszak jellemzője, hogy a falu társadalmában — a török elől menekülő és időszakosan ott megtelepülő lakosság miatt —, annak rétegeződésében, összetételében és vallási viszonyaiban fontos változások történtek. E korszakra tehát a társadalmi polarizálódás és a vallási megújulás a jellemző.

7. A település hetedik korszaka aránylag rövid (1609—1626) és egyértelműen hanyatló szakasz, mivel a tíz jobbágytelek közül 9 pusztatelek. A pestisjárványtól megtizedelt lakosságot belső telepítéssel pótolják.

8. A nyolcadik fejlődési korszak lényegében 1626-tól 1719-ig tart és ekkor nemcsak a lakosság számaránya egyenlítődik ki, hanem a gazdálkodási viszonyok is jelentős változáson mennek keresztül. A szerző gondos számításokkal kimutatja, hogy e korszak mintegy 100 esztendeje alatt az összetermelés érté' e a jobbágygazdaságokban 200 forintról 400 forintra emelkedett. így ezt a szakaszt a termelési értékek viszonylag gyors emelkedése miatt gyarapodó korszaknak tekinthetjük. A szerző a korszakban használatos sokféle mértékegység, a folytonosan változó adóalap, a dicaértékek mozgó skálája és a telkiállomány eltérő minősége és változó terjedelme ellenére is vállalkozik arra, hogy gazdasági számításokat végezzen a település gazdaságainak jövedelméről. Könyvének ez a része is forrásértékűnek tekinthető.

Püspöki Nagy Péter Boldogfa fejlődésének korszakait nem határolja el szakaszosan egymástól, de művének fejlődéstörténeti leírásában nyomon követhetők azok a periódusok, amelyek meghatározó jelentőséggel voltak a falualakulás folyamataira. A helyi sajátosságok és az eltérő feltételek miatt általában minden falutelepülésnek más a fejlődése, következésképpen történetének korszakai sem azonosak. Eperjessy Kálmán szerint „a falutörténet korszakainak megállapításánál és történetének előadásánál meg kell állapítani a helyi történetnek az országossal való összefüggéseit. Ha nincs különös ok rá, nem szabad a falu Árpád-, Anjou-, Hunyadi-, vagy Rákóczi-koráról beszélni, még kevésbé századokra való felosztást alkalmazni, hanem a való helyzetnek megfelelően kell rámutatni azokra a jelenségekre, amelyek a falu életében egy emelkedő, vagy süllyedő szakasznak a kiindulópontjai voltak”. Püspöki Nagy Péter éppen e jelenségek vizsgálata, elemzése és azok hatásának kimutatásával példát mutat arra, hogy Eperjessy elvi követelményét miként kell és lehet alkalmazni egy falu fejlődéstörténetének korszakolásában.

Bízunk abban, hogy Püspöki Nagy Péter újabb forrásértékű monográfiája termékenyítő hatással lesz a hazai helytörténeti kutatásra és ösztönzőleg hat a falutörténeti kiadványok megjelentetésére.