Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: A Hétköznapok szülőhelye

felőli oldalán dobogóhiddal, Űjszőny felől hajóhlddal volt összekötve.” A sziget eredetileg a várkormányzóság tulajdonába tartozott. Takács Sándor ugyan azt írja, hogy Mohács előtt a város polgárai használták gyümölcsösnek, azonban Habsburg-Magyar- ország létrejöttével a német várparancsnok tette rá kezét. Ogy is hívták: „Hadi-sziget”. Az óriási helyőrség lóállományát táplálták innen. Amikor aztán Komárom elnyerte a szabad királyi város rangját, a sziget a komáromi magisztrátus kezelése alá került. Már a XVIII. század végén Péczeli József vendégei, a Komáromi Tudós Társaság tagjai élvezték a sziget ihlető szépségét. A városatyáknak azután támadt egy dicsérendő ötletük, s ezért máig is hálásak a komáromiak. A szigetet felmérették, és a város lakóinak örök áron, egyforma tagban eladták. Jókay József az elsők között vett kertet, méghozzá nem is egyet, hanem kettőt, ami napjainkig okot ad a félreértésre.

A kertvásárlásról Kiss Gyula ezt írja a Komáromi Almanach című monográfiában: „A nyilvános árverés 1820. január 28-án történt meg. Asvai Jókay József és neje Pulay Mária egyszerre két kertet vásároltak meg ott, melyek közül az egyik 711 négyszögöl terület volt... a másik 707 négyszögöl. Az egyik kertet 105, a másikat 110 váltóforintért vették.” A kertvásárlásnak rendkívüli jelentősége volt a Jókay család jogi helyzetének szempontjából. Jókay József mint nemesember ugyan lakhatott a városban, de polgárjogot nem nyerhetett, mivel nem rendelkezett a város területén ingatlan tulajdonnal. A szigeti kertekkel azután Jókay József mindörökre szabad polgára lett Komárom városának. Eötvös Károly szintén kitér a birtokvásárlásra a Jókay nemzetség című művében: „Vett Jókay József uram is és hitvese, Pulay Mária. Nem is egyet, hanem kettőt. Az egyik volt a 15-ik számú, a másik a 106-ik számú. Mindegyik 700 négyszögölnyi. Az egyiknek az ára 110 forint, a másiké 105 forint. így került vissza a Jókay nemzetségnek ógyallai ága komáromi ősi fészkébe megint birtokosnak. Jóval több, mint száz esztendő múlva.”

A szigeti kertek megszerzésében nagy szerepet játszott a Vármegyeház utcai házigazdájuk, Fazekas János. Ű unszolta ugyanis Jókay Józsefet a polgárjog elnyerésére. Jókay József azonban később, amikor házát építeni kezdte a Szombathy és Nagy Mihály utca sarkán, az egyik kerttől kénytelen volt megválni, amit Beöthy Gáspár vett meg. A Jókay család a 106-os sorszámú, (a jelenleg 2317-es telekkönyvi számú) kertet tartotta meg magának. Ezt 1877-ben Jókay Károly leánya, Etelka, a későbbi Ihász Lajosné örökölte a családi házzal együtt. 1904-ig maradt a tulajdonában, amikor Löwi Fülöp bankigazgató vette meg. Ű 1916-ban Kreft Ferenc vendéglősnek adta el. Jelenleg annak leánya, Oros Antalné Kreft Júlia birtokolja.

S most itt vagyunk a félreértések tisztázásánál. A szigeten sétálva nemegyszer állítottak már meg idegenből érkezett irodalombarátok, de komáromiak is, és tették fel a kérdést: melyik hát a híres Jókai-kert, ahol az író a műveit írta? A szigeten ugyanis két Jókai-emlékmű látható. Baloldalt, a híd és az első keresztút között egy emléktábla látható. Ez az utóbbi a tulajdonképpeni Jókai-kert, a keresztút sarkától számítva a kilencedik. Itt nőtt fel és itt írta műveit, ahogy ezt az emléktábla is igazolja. A Beöthy- kertben felállított emlékmű tulajdonképpen csak kegyeletből épült, alig pár évig volt a Jókay család tulajdona. Viszont, ahogy ezt már említettem, Jókai Mór itt találkozott a kor íróival, akik Pestről jártak ide baráti találkozóra. Jókai halála után egykori barátai és tisztelői itt állították fel az első komáromi emlékművet. Kecskés László írja az Esti Hírlap 1978. május 26-i számában: „A századforduló táján a Beöthy család szigeti kertje volt a legnépszerűbb összejövetelek helye. Beöthy Zsolt író évről-évre a komáromi szigeti kertjében tartotta születésnapját. Ilyenkor nemegyszer 50—60 író sereglett össze (tiszteletére; ott volt gyakran Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, idősebb Szinnyei József, Hegedűs István, Molnár Ferenc. A Beöthy-kert villája még ma is jó állapotban van, s a kert egyik sarkán ott áll az a gömbszelet alakú tetős, négyoszlopos építmény, amely alatt Jókai első szobrát emelték, Istók János alkotását.” A szobor sajnos ma már nem látható, mert 1919. május 1-én a csehszlovák hadsereg és a magyar Vörös Hadsereg között vívott harcok során elpusztult. A kis Jókai-emlékkertet a komáromi magyarok áldozatkészsége tartja fenn. Ennyit tehát a Jókai-kert körül támadt félreértések tisztázására. Ez a sziget azonban nemcsak az irodalombarátok találkozóhelye volt, hajlékot adott a vádorszínészeknek is. Az első komáromi színház a szigeten működött az 1820-as évek végén. A kis Jókai Móricot még ölben vitték ki a sziget orrán épült arénába, ahogy ezt ő maga is följegyezte az Egy sziget története című elbeszélé