Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - KRITIKA - Mayer Judit: A magyar—szlovák és a szlovák—magyar frazeológiai szótár elemzése
A MAGYAR-SZLOVÁK ÉS A SZLOVÄK-MAGYAR FRAZEOLÓGIAI SZÔTÄR ELEMZÉSE A nyelv legkisebb értelmi egységei, építőkövei a szavak, de tágabb értelemben a szókészlethez tartoznak a több szó kötött kapcsolatából álló, rendszerint nem mondat értékű nyelvi szerkezetek is, az úgynevezett állandó vagy állandósult szókapcsolatok, azaz frazeológiai egységek. Köztudomású, hogy egy nyelv tökéletes ismerete szempontjából milyen fontosak az állandó szókapcsolatok. Minden nyelvben ezek adják meg voltaképpen a stílus ízét, hiszen legtöbbjük meghatározott stíluskörbe tartozik. Egészen természetes, hogy az állandó szókapcsolatok — épp azért, mert az őket alkotó szavak egységes jelentésbe forrtak össze — a legtöbb esetben nem fordíthatók le szó szerint egyik nyelvről a másikra. Bizonyos frazeológiai egységeket minden részletesebb kétnyelvű szótár közöl, ez a szótári anyag azonban csak a legismertebb, leggyakrabban előforduló szókapcsolatokra szorítkozik. A Pedagógiai Kiadó a magyar—szlovák és a szlovák—magyar frazeológiai szótár kiadásával úttörő munkára vállalkozott, ilyen jellegű szótár tudomásom szerint első ízben jelent meg. E szótárak kiadását csak helyeselhetjük; valóban szükség van rájuk, elősegítik a nyelvtanulást, megkönnyítik a fordítói munkát, és reméljük, némileg talán gátat vetnek a szlovák szókapcsolatok helytelen, szó szerinti átvételének, ami az utóbbi időben eléggé terjed a hazai magyar nyelvhasználatban. A frazeológiai szótár mindkét kötete elsősorban magyar anyanyelvű érdeklődők számára készült, ezért a szókapcsolatok értelmezését, magyarázatát mindkét kötet csak magyarul tünteti fel. De a szlovák anyanyelvű érdeklődő is haszonnal forgathatja a szótárt, ha vannak bizonyos magyar nyelvi alapismeretei. Ilyen érdeklődő pedig minden bizonnyal akad szép számban, úgyhogy a szótár a szlovák anyanyelvűek számára is jő segédeszköz, s esetleg majd alapul szolgálhat egy szlovákok számára szerkesztett magyar—szlovák, illetőleg szlovák—magyar frazeológiai gyűjteményhez. A szótár két kötetének gondos átnézése, tanulmányozása után, úgy vélem, jogosan állíthatom: nemcsak a szerzők tudják, milyen bonyolult, fáradságos munka az ilyen jellegű szótár összeállítása, hanem én is. Különösen az elsőként megjelent magyar— szlovák frazeológiai szótár szerzőinek kellett megküzdeniük egy csomó tisztázatlan kérdéssel, kezdve az anyag válogatásán és végezve a szótár külső kivitelén, elrendezésén. Ezzel nem akarom a második kötet szerzőinek a munkáját lebecsülni, hiszen ők a szlovák nyelvből kiindulva állították össze az anyagukat, de azért bizonyos szempontok időközben már tisztázódhattak, s bizonyos hibákat ők talán már könnyebben elkerülhettek. Ha ezek után majd azt is elmondom, mi az, ami a két szótárban vitatható, mi az, ami nem sikerült egészen Jól, azzal ugyanazt az ügyet akarom szolgálni, amelynek szolgálatára a szótárak szerzői áldozatkészen elsőként vállalkoztak. Mayer Judit
