Irodalmi Szemle, 1982
1982/8 - Ľuboslav Moza: Fiatal képzőművészek
Ľuboslav Moza FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK A „Tvorba mladých” (Fiatalok művészete) című szeptemberi kiállításon 91 fiatal képzőművész mutatta be alkotásait. A rendezők (a SZISZ SZKB mellett működő Fiatalok Galériája meg a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Központi Bizottsága) a Szocialista Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusa tiszteletére nyitották meg a tárlatot. A Gorkij utcai kiállítóteremben ugyanekkor került sor „Az ember — a föld gazdája” című kiállításra, amelyet a képzőművészek szövetségének városi szervezete készített elő. Ezen 30 képzőművész szerepelt, felerészük az országos, szlovákiai kiállításon is részt vett. Azt várhattuk volna, hogy a legfiatalabb nemzedék művészetének rendszeres bemutatását követő kétévnyi szünet után mind a rendezők, mind pedig a képzőművészek a lehető legjobban élnek majd ezzel az alkalommal. A rendszeres tárlatlátogatót azonban mindenekelőtt az ismeretlen, a nyilvánosságnak még be nem mutatkozott legfiatalabbak sokasága lepte meg kellemesen. A fiatalok eme reprezentatív kiállításának az volt a feladata, hogy egy ötletekkel, invencióval, a fiatal művész filozófiájával, aktivitással és állásfoglalással telített művészetet mutasson be. Arról, hogy a kiállítás végeredményben munkajellegűre sikerült, mindenekelőtt a szervezők tehetnek (a fiatal képzőművészek műveiből egyszerre két kiállítást is összeállítottak), továbbá a kiállítás négy komisszárja, akik ugyan jó, de minőségileg kiegyensúlyozatlan munkát végeztek (vessük csak össze pl. a kiállított festményeket a kiállított kisplasztikákkal], no és maguk a szerzők is (a katalógusban százzal több név szerepel, mint a kiállításon, úgyhogy ha az ő műveikből is válogathattak volna, színvonalasabban lehetett volna összeállítani a bemutatott anyagot). A kiállítás így passzív konstatálása lett a legfiatalabbak művészetében jelenleg fennálló helyzetnek. A szóban forgó kiállítást az egész kulturális nyilvánosság hosszabb idő óta várta, s ilyen szempontból csak üdvözölhetjük megvalósítását. Harmincöt évesnél fiatalabb képzőművészeket mutatott be, olyan szerzők munkáit is, akiket korábban nem ismertünk, s olyanokét is, akiknek pályáján már afféle fejlődési korszakokat is megkülönböztethetünk. A kiállítás aránylag egységes képet nyújt a legfiatalabb szlovák képzőművészek jelenlegi művészetéről. Ezért elméleti-kritikai értékelést is készíthetünk róla, tudatosítván a nehézségeket és a megfogalmazott ítéletek bizonyos relativitását is. A kiállítók nagy többsége 2—5 éve végzett a főiskolán. Logikus hát, hogy többé- kevésbé határozottan zajlik náluk a keresés folyamata, az iskolai műterem pozitív hatásainak a hatványozása s az egyéni kifejezés és vélemény felfedezésének alkotó munkája. A festők és a grafikusok kiállított művei 2—3 képzőművészeti-szemléleti iskolát képviselnek, melyeknek központja többnyire az iskola pedagógusa. A szerző személyisége néha elveszik bennük. A festészetre rendkívül jellemző az adott állapot. A grafikában más a helyzet, technikailag csaknem minden szerző szokatlanul ügyes, „kézírásukat” rendszerint csak az élet tolmácsolásának képessége differenciálja. Rossz a helyzet a szobrászatban. A kisplasztikák művészileg gyönge kollekciója azonban nemcsak a jelenlegi fiatal szobrászat alacsony színvonalának az eredménye, hanem annak is, hogy a kiállításon kevés szerző szerepel. A textilkollekció mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából színvonalasnak mondható. A képzőművészeti feldolgozások, eljárások tarkaságát a szerzők művészeti képzésének sokrétűsége determinálja. Meglepő viszont olyan, világszerte pozitív vissz
