Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései II.

visszalatinosítással „megmagyarosltani” e szavakat, de nem mindig sikerrel. Nézzük meg, hogyan történik ez, s milyen buktatókkal megy végbe!

1. A szlovákban -la végződéssel használt latin eredetű szavak nagy része -ió végző- désű a magyarban: ratifikácia — ratifikáció, rehabilitácia — rehabilitáció, televízia — televízió, transfúzia — transzfúzió stb. Csakhogy ezek közül néhányat már nem az -ió, hanem magyarosabb végződéssel (ige + névszóképzővel) ellátva használunk a magyarban: ratifikálás, rehabilitálást stb. Erre sokan nem is gondolnak.

2. Az -ia nemcsak a latin eredetű szavak szlovákos végződése lehet, hanem eredeti latin szavaké is. E magyarban használatos szavaké is az: konferencia, evidencia, tendencia, szentencia, restancia stb. Nagyon visszatetsző, amikor ezek közül néhányat így „latinosítanak vissza”, illetve „magyarosítanak meg”: evidenció, tendenció, szentenció stb.

3. A szlovák elhagyja az -us, -ius, -um végződést, a magyar használja. Csakhogy aki nem ismeri az idegen szavak eredeti vagy a magyarban használt alakját, a szlovákos alakból nehezen tudja kikövetkeztetni, melyik végződés maradt el mellőle; pl. a delegát-tb\ az -us (delegátus), a funkcionár-tói az -ius (fukcionárius), a dokument- től az -um (dokumentum). Mivel ez utóbbi -um, végűek a szlovákban -nt-re végződnek, némelyek tévesen a következő csoportba tartozók szerint módosítják végződésüket ( „argumens” ).

4. Egy másik típushoz tartozó, a szlovákban -nt végű szavak ugyanis a magyarban -ns végűek: ágent — ágens, docent — docens, transparent — transzparens.

5. A szlovákban -a-ra végződök -ás végződéssel ismeretesek a magyarban: univerzita — univerzitás, fakulta — fakultás, mentalita — mentalitás stb.

6. A szlovák rövidíti a hosszú mássalhangzókat, a magyar szívesen használja; így ahol a latin eredetiben kettős mássalhangzó volt, általában meghagyja: aparát — apparátus, aplikácia — applikáció vagy applikálás, kolektivizácia — kollektivizáció vagy kollektivizálás, profesor — professzor stb.

A példaanyaggal természetesen csak a főbb típusokat szemléltetjük, de még e kevés példa között is akad olyan, amelynek már inkább a magyar megfelelője használatos (evidencia — nyilvántartás, univerzitás — egyetem stb.), de még nem ismeretlenek az idegen megfelelők sem. Akadnak viszont olyan idegen szavak is a visszaszivárgottak között, amelyeket ma már csak a régebbi irodalmi művekből ismerünk (redakció — szerkesztőség, rekreáció — üdülés, exkurzió — kirándulás [ez utóbbi főleg ’tanulmányi kirándulás’ jelentéssel]) stb.

Külön említést érdemelnek a spartakiáda és olympiáda görög eredetű szlovákos szavak, mert sokan nem tudják, mi a helyes megfelelőjük a magyarban. Az első spartakiád és szpartakiád alakban is él, de a spartakiád terjedt el jobban; ez a magyarosodottabb forma. Az olympiáda megfelelője az olimpia, nem az olimpiász, mint többen gondolják (ez utóbbi a két olimpiai játék között eltelő négyéves időszaknak a neve). Tehát nem a matematikai, kémiai stb. olympiáda, nem is a matematikai, kémiai stb. olimpiász, hanem a matematikai, kémiai stb. olimpia a helyes szókapcsolat.

Mivel a szlovák nyelv az idegen szavakat általában betű szerint, nem pedig a szóban forgó nyelv kiejtéséhez igazodva ejti, a szlovák ejtés alapján több idegen, rendszerint angol és francia eredetű szó a magyar számára idegen alakban fordul elő, főként a beszélt nyelv alacsonyabb szintjén: trolejbusz (h.: trolibusz), bufet (h.: büfé) stb.

b] Széles körben elterjedtek az idegen eredetű utónevek is szlovákos alakban. A szülők általában a szlovákos névformát ismerik, s nem tudják, hogy a magyarban milyen alakban használják a szóban forgó nevet.

A francia eredetű szlovákos Adriena női név is vagy ugyanebben, vagy a magyarosnak vélt Adrienna, illetve Adrianna alakban használatos. A helyes magyar megfelelője az Adriann. (Az Adrien férfinév.) A latinos párja, az Adriána is előfordul a magyarban. (Az Adrián férfinév; magyarosabb változata az Adorján.)

Közkedvelt név az Alica is. A magyarban a francia Alice (e. Aliszjj alapján szintén Alice volt (így is ejtették), majd a francia kiejtéshez igazodva Aliz lett.

Az Iveta, Henrieta típusú franciásnak és latinosnak is beillő szlovák neveknek tetszés szerint két megfelelőjük is lehet: vagy a francia eredeti (Yvette, Henriettel alapján az Ivett, Henriett, vagy a latinos formájú Ivetta, Henrietta. Más azonos típusú nevek esetében is igazodhatunk ehhez az analógiához (y\. Aneta = Anett vagy Anetta; stb.).