Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Koncsol László: Egy kapcsolat háttérvázlata

több formában is meg-megnyilatkozó Fábry-kritikája és a Palackposta-ügy egyazon időben esett meg.

Én magam mind az egyikről, mind a másikról csak utólag hallottam. Bábi mint Nagy Jánosék albérletének albérlője egyik katonai eltávozásom rövid pozsonyi állomásán egy fél éjszakán át magyarázta nekem Fábrytől való látványos elfordulásának okát, de bevallom, sem akkor, sem azóta nem értettem meg, miért tette. Azt hiszem, egyetlen oka az volt, hogy túlontúl ráhagyatkozott szövevényes stratégiai és taktikai elgondolásaira, s nem látta (de valóban nem látta-e?) a Fábry-féle erkölcsi mérték időszerű indítékait, s nem érezte (valóban ne érezte volna?), hogy a vox humana egy progresz- szív bíráló társadalmi magatartás fedőneve.

A Palackposta különös sorsáról csak a kiadóban értesültem. Fábry szövegét számos helyen megmásították. Fábry sem a megszerkesztett kéziratot, sem a nyomdai levonatokat nem látta, s csak a gyanútlanul kézbe vett szerzői tiszteletpéldányból döbbent rá, hogy hamisítás történt.

. Ezért eshetett meg öt év múlva, 1965. július 18-án, hogy miután a Kúria, kvaterka, kultúrát és a teljes bizalommal gondjaimba helyezett Európa elrablását megszerkesztettem, majd a csehszlovák norma szerint újra legépeltettem, s Fábry megkapta a gépírónői számlát, kishíján belepusztult: „Kedves Laci, leveled szörnyű izgalomba hozott (csak ne fizessem meg az árát még ma egy rohammal). Én egy 505 oldalas kéziratot küldtem be, és ez a mellékelt újjágépelési jegyzék szerint 380 oldalra zsugorodott, tehát 125 oldallal kevesebbre. Hogy lehet ez? Micsoda kihagyások történtek itt? Én nem vagyok hajlandó a Palackposta-komédiát mégegyszer megcsinálni, végigcsinálni, amikor én csak a könyvet kezembe tartva, döbbentem a szörnyű merényletre, majd egy negyedrész kihagyásra, beírásokra, Idegen kezű szövegre. Akkor inkább vissza az egész! De ezt — életem főművét — nem engedhetem megcsonkítani. És én ápr. 19-én még pótlásokat is küldtem, melyeknek megduzzasztani kellett volna a terjedelmet. És még előszó is jön. Tiszta vizet kérek a pohárba! Kérem válaszodat postafordultával, mert így nem bírom ki a feszültséget. Szeretettel Fábry.”

Iszonyú levél volt, fölért egy gyilkos erejű pofonnal. Fábry bizalmatlan volt, már bennem is árulót és csalót sejtett. Hat hónapja, január 23-án még így kezdte levelét: „Kedves Laci, elkészültem az expediálásra, és így, ha holnap becsomagolják, hétfőn postára és Hozzátok kerül az »Európa elrablása«. Sorsát a Te kezedbe teszem, és hiszem, hogy mindenki másnál jobb sáfára leszel...” Ismétlem, joggal hihette, hiszen a Kúria... szerkesztése közben egyetlen vitás kérdés sem merült föl közöttünk. Most pedig egy félreértés miatt (kassai gépírónője nem ismerte vagy nem tisztelte az állami normát, széles margóval és oldalanként kevesebb sorral dolgozott, ezért jött össze a 125 oldalnyi különbség) Fábry életveszélybe került, s tudtam, hogy ez nem hisztérikus fenyegetőzés, hanem tény. A levél nyelvi különösségei Is írójának rendkívüli izgalmáról árulkodtak. A „megcsinálni, végigcsinálni” igekötő-tévesztés, a „kezembe tartva” hibás határozőragja, a külön bekezdésekbe tördelt utolsó négy mondat, mint amolyan négy pörölycsapás, a piros ceruzával vastagon bekeretezett „postafordultával” szó, végül a csak a vezetéknévre szorítkozó névaláírás egytől egyig ennek az izgatott és fölindult lelkiállapotnak a látható jegyei. (Áprilisi levelét „Z.”-vel szignálta Fábry. Ez Is a tartózkodás jegye volt, de az ominózus július 18-i levelével szemben pozitív előjelű tartózkodást fejezett ki.)

Magam elé rántottam az írógépet, s loholtam a postára a mindent megvilágító felelettel. Fábry július 22-én (a három levél öt nap alatt cikázta be a Stósz—Pozsony távolságot) „via Košice”, azaz Kassán át ezt írta: „Kedves Laci, köszönöm gyors, megnyugtató válaszodat. Most már csak a magyarországi kiadás érdekel...”

Ha megkérdeznék, mivel tudnám a legsokoldalúbban jellemezni az akkori idők szellemi létfeltételeit, éppen a Palackposta viszontagságos sorsával jellemezném őket. Fábry, a szlovákiai magyar antifasiszta, egy fasizálódott ország sajtójában leplezetlenül szembehelyezkedett a rezsimmel, s cikkei egy sajátos hatalmi patthelyzet révén sokáig meg is jelenhettek. Kétszer is börtönbe került, de a fasizmus veresége után, amikor ezeket az immár dokumentum értékű, tehát védett szövegű cikkeket könyv alakban is ki akarta adatni, kiadták ugyan, de átfogalmazták, megcsonkították őket, és hozzájuk írtak. Dokumentum- és történelemhamisítás folyt, mégpedig a szerző háta mögött, az ő rovására, mert akinek alkalma nyílik rá, s veszi a fáradságot, hogy az első közléseket