Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Duba Gyula: Grendel Lajos: Célbaköpés (irodalmi paródia)

— Az uramtól örököltem ... Nándorfehérvárnál esett el.

— Harcos vagyok... a nagy összefüggések érdekelnek — mondta a bég. A lányok csendben, irigyen pusmogva elvonultak.

3.

De oktalanul irigykedtek. Másnap Búvalbélelt Borbála elmesélte, hogy a dicső bég bőre jancsiszegekkel van kiverve és a hónaljából pléhvirágok nyílnak. Ágyékában csillagfejű huszita buzogányt hord. A kéj állapotában pedig bőg, mint egy oroszlán.

— Akkor is bég — suttogták csodálattal a lányok.

— Bég, de bőg — torkolta le őket komoran Borbála.

4.

Ma már természetesnek tűnhet fel számunkra, hogy a nevezetes bordélyt megközelítő és erőszakos ostrommal bevevő ellenség először a lányokra vetette magát. Bár ez akkor is természetes lehetett, csak még nem tudatosult, hogy ez törvény és a kegyetlen nemzetiségi sors miatt van így. Ezért az író most közösségi érvénnyel tudatosítja. Bizonyos bizonyítékot is felhoz. Nem érdektelent. Mellékesen azt is alátámasztani kívánja vele, hogy az idő szava néha süket, a lelkekben mégis visszahangzik. (No ná, majd nem — író megjegyz.) Buda vára bevétele Idején a ház vezetője — madámja — az ábrák szerint Perneliajder Kenéz városi polgár volt. A történelem tanúsága szerint amikor a házba érkező egyesült császári-királyi-fejedelmi-keresztes-haramia hadak, a zűrzavaros német-spanyol-mór-bergengóc seregek megszállták a bordélyt, nem Perne- hajder Kenézre vetették magukat, hanem a lányokra. Pedig Kenéz női ruhába öltözött, hogy ne ismerjék fel. Rá csak később vetették magukat, hogy kiszedjék belőle a köpőcsészék ábráinak titkát, de nem ismerte. A bordély kincseiről sem tudott, csak az első madám, Búvalbélelt Borbála bebalzsamozott bajuszát tudta beszolgáltatni a hadaknak. Ez lett a veszte. (Mindkettőnké? — író.) Tudatlansága miatt Rozi nevezetű, legkisebb leánya lett az anyja annak a német-spanyol-mór-bergengóc seregek által nemzett, törvénytelen fiúgyermeknek, aki később Kódorgó néven minden szökőév nyolcvanhatodikán megjelent a bordélyban és a jogait követelte.

5.

Amikor a Kódorgó a kuruckor hajnalán először jelent meg a Barsovszky-féle ház padlásán és a köpőcsészéket kereste, az akkori madámnak, özvegy Pattantyúsnénak a fűzőjében elpattant a zsinór és a szoknyája a földre hullott. A lányokkal foglalatoskodó kuruc legények ágaskodó kedve váratlanul lehorgadt és a szegeken függő kardok a hüvelyükbe rozsdásodtak, emberi erő nem húzhatta ki őket. Két házbéli leányzó pruszlikja sikítva elszakadt és a szobák szögletében nyüszíteni kezdtek a pókok, a kéményen át pedig egy csúf szalamandra repült be a szalonba. Ezekből a jelekből a mesemondó hajlamos lenne levonni azt a következtetést, hogy a Kódorgó abban az időben labanc érzületű lehetett, a kurucok ádáz ellensége. Mert amíg a harcképtelenné vált kuruc legények a kardjukat rángatták hüvelyéből és a szalamandrával kergetőztek, a bordély előtt a legnagyobb titokban, rezesbanda kíséretében felvonultak a labanc seregek, élükön Hekuba császári generálissal, óvatosan üvöltve megközelítették a házat, harc nélkül bevették, a kuruc legényeket levágták, aztán özvegy Pattantyúsné lányaival kezdtek foglalkozni (hetyegni — író megjegyz.). Nomen est omen! — mondaná erre a mesemondó, aki kuruckodik, tartózkodjon labancok közeiétől. Aztán azon kezd gondolkodni, hogy a Barsovszky házban mindenki úgy tesz, mintha nem azt akarná tenni, amit tesz, mégis azt teszi. (Naná, majd nem! — így író.) A madám kedvtelve nézi a lányoknak veselkedett labanc legényeket, de nem szól elégedettségéről, mert tudja, hogy a Kódorgó rövidesen újból megjelenik és akkor a történelmi helyzet gyökeresen változik. Ez a ház törvénye — a változás. S ezen belül az állandóság. Mindig minden változik és mégis ugyanaz marad. (Ez szép volt, nemdebár?) Ezért a mesemondó még ma sem tudja, hogy ami özvegy Pattantyúsné részéről elégedett szemlélődés, az a labancok részére árulás-e vagy egyszerű sorscsapás. Ez is, az is, mondaná a mesemondó, ha elhamarkodott lenne. De nem az. Inkább irónikus. (író, ni kus! — mesemondó csendes felismerése, melyet ezennel a köz javára bocsát.) És hűvös nyugalommal tekint az idő mélyére, figyeli a Kódorgót, ahogy belopózik a kéményen, és kormosán megjelenik