Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Grendel Lajos: Galeri (regényrészlet)

s nem bánta, hogy tudásának csupán a törtrészét adhatja át a tanítványainak. A tudás szenvedély, mondogatta, s mint minden, ami valódi, a tudás is öncélú. Tudással még senki sem váltotta meg a világot, de magát sem. A tudás fricska a halálnak, a nemlétnek, de azért mindig a halál marad az erősebb. A tudás önként vállalt kitaszítottság, kiválasztódás, felfokozott, végletes magány.

Egyszer meglepte őt a szobájában, apja a világatlaszt tanulmányozta, s valami lágy, merengő kifejezés oldotta máskor markáns, szinte durva arcvonásait, s a tekintete is szelídebb volt, szinte álmodozó, mint aki gondolatban messze utazott. Elmélyülten hajolt a térkép fölé, s nem vette észre, hogy ő ott áll három lépésre tőle, ő, a fia, s hogy akaratlanul kitárulkozik a fia előtt, aki most tetten érte őt, és leleplezte az érzelmességét. Álarc nélkül tehát ilyen. S Bohuniczky bácsi egy pillanatig cudarul érezte magát. „Utazom”, mondta az apja később.

Az „utazás”-nak apja szóhasználatában volt azonban egy másik jelentése is. Titkos jelentése, s ezt Bohuniczky bácsi tizenhat éves korában értette meg, és sohasem bocsátotta meg egészen az öregnek, mivel mindig azt a bűnt üldözzük másokban a leg- kérlelhetetlenebbül, amit magunk is elkövettünk. Apám rontott meg, keresett később sokszor felmentést az árulásaira, miközben tudta, hogy az ilyen önigazolás teljesen elfogadhatatlan. Vasárnap reggel volt, az apja szólt neki, hogy a sötét öltönyét vegye föl, és tiszta fehér inget alá. Utazunk, mondta lakonikusan.

Bohuniczky bácsi bosszankodott, mert nem szerette, ha kész tények elé állítják, de azért ünneplőbe vágta magát, s nagy szemeket meresztett, amikor megpillantotta a kapuban várakozó öreget. Apján kopott vászonnadrág volt és egy ugyanolyan kopott vászoning, s vele volt a horgászfelszerelése is. Ez megőrült, gondolta, bohócot akar csinálni belőlem. De engedelmeskedett, mert megszokta, hogy engedelmeskednie kell, s tudta, hogy ha az apja fejébe vesz valamint, azt tűzön-vízen át keresztülviszi, ha furfanggal nem, hát erőszakkal. Mégis, amikor felszálltak a vonatra, és ő tétován faggatni kezdte az apját az úti céljuk felől, az öreg csak annyit mondott:

„Fontos nap lesz ez az életedben, örökké emlékezni fogsz rá.” Többet nem árult el, viszont Bohuniczky bácsinak feltűnt, mennyi gyöngédséggel, szinte elérzékenyülve nézi őt az apja, s ez sehogyan sem fért össze az öreg puritán, rideg természetével. Rendben van, gondolta, legyen meg az ő akarata. Közben semmi sem volt rendben, mert nem szálltak le a Garam-parti falu állomásán, ahová az apja horgászni járt, hanem továbbutaztak, s benne erősödött a gyanú, hogy valami nagy disznóság van készülőben, s ebben a disznóságban neki jut majd a főszerep.

É.-be utaztak, a szomszéd mezővárosba. Természetesen É.-ben is vasárnap volt, ugyanolyan vigasztalan vasárnap, mint otthon. Bohuniczky bácsi először járt É.-ben, apja azonban nem tévedt el a kacskaringós utcácskák között, s ami még rosszabb, sokan ismerték, hol itt, hol amott köszönt nekik valaki, ő pedig leereszkedő kedvességgel elegyedett szóba az idegenekkel. „Barátságos város, az emberek is nyíltabbak, mint nálunk”, jegyezte meg elégedetten. Bohuniczky bácsi rosszat sejtett, s rossz sejtelmei hamarosan beigazolódtak. Megálltak egy ütött-kopott földszintes ház előtt, amely csak úgy volt barátságos, miként egy szemétdomb is az, ha odasüt a nap. Apja lenyomta a deszkakapu kilincsét, mintha a saját házába lépne be. Egy lány vagy fiatal asszony vizet húzott a kútból. „Bözsi! — szólította meg a lányt az öreg. — Ez itt a fiam.”

Hazafelé a vonatban az apja, talán mert a maga balfácán viselkedése ellenére mégis kapiskálta, mennyire megalázta őt, de a Bözsinek nevezett lányt és magát is, megpróbálta engesztelni,

„Gondolj arra, hogy tíz emberből kilenc képmutató és hazudik — mondta. — Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk a dolgot, a szerelem lényegében véve testi kapcsolat, semmi tö>bb. Azért hoztalak el ehhez a nőhöz, hogy ezt egyszer s mindenkorra a fejedbe vésd. A te korodban nagyon sokan hajlamosak rá, hogy holdkórosságba essenek, összevissza képzelődnek, és rengeteg ostobaságot képesek elkövetni szerelemből. Holott csupán szüzek, tehát tapasztalatlanok ebben a dologban. Remélem, meggyőződtél róla, hogy ez az egész nem is olyan nagy dolog, hanem csupán egy fiziológiai jelenség, és inkább hátráltatja, mint segíti a személyiség fejlődését. Megfosztja az embert a szabadságától és az egyéniségétől, és eszközzé alacsonyítja. Ez a nő a szeretőm. Nem én vagyok az egyetlen szeretője, s nem is keresem föl gyakran. Az, hogy nekem viszonyom van ezzel a nővel, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mi családi életünk