Irodalmi Szemle, 1982

1982/8 - Garaj Lajos: Arany János szlovákiai kapcsolatai

irodalom egén, mint nagy költőtársa, Petőfi Sándor, aki halálával is megpecsételte és a dicsfény halhatatlanságába emelte költészetének forradalmi hitelét. Arany szívós, keserves munkával, reményekkel és kételyekkel küzdve, egész életének gyümölcseként érlelte ki életművét, s ennek az életműnek a révén emelkedett a nemzet költőjévé. Petőfinek voltak fegyvertársai, de egyenrangú barátja csak egy volt: Arany János. Petőfi egy tőle teljesen különböző lelki alkat tükrében, programjának, esztétikájának, egyetemes érvényű költészetének teljes világképét fedezte fel Arany Toldijában. Arany költői irányának felszabadítóját ismerte fel Petőfiben. Petőfi János vitézének felszabadító hatása nélkül aligha jött volna létre a Toldi első része. Petőfi a kezdeményező, Arany a megőrző. Arany Petőfi pályájának az „igazolója”, akárcsak később az Adyénak Móricz Zsigmond.

Arany hűségesen őrizte Petőfi emlékét és a szabadságharc eszmeiségét. Az 50-es és 60-as évekre esik költészetének és balladáinak gazdag termése. Nagyszabású epikai terveket sző, de csak A nagyidai cigányokat és a Buda halálát fejezi be, a többi töredékben marad. Barátai közül Tompa és Gyulai áll hozzá a legközelebb, Petőfi helyét azonban egyik sem tudja betölteni. Arany átérzi a kor megváltozott hangulatát, de távol tartja magát minden politikai cselekvéstől. Nem vállal közösséget a kiegyezést egyengető politikai erőkkel sem. Fölényes iróniával szemléli az élet új jelenségeit, de ugyanakkor riasztja a polgárosodás rideg embertelensége is. A magyar liberális politika visszásságai és gyöngeségei ráébresztik fokozódó magányára az irodalmi és politikai életben. Aranyon egyre inkább erőt vesz a kilátástalanság hangulata és magáramara- dásának tragikus érzete. Ezek a körülmények, valamint Juliska lányának hirtelen halála majdnem teljesen megbénítják alkotóerejét. 1865-től 1877-ig a hallgatásba burkolódzik. Műfordításainak és hivatásának él, terveiből kevés valósul meg.

Művészete átalakul, kiszélesedik, elmélyül. Költeményeiben, balladáiban előtérbe kerülnek a lélektani, erkölcsi konfliktusok. Nagy epikai alkotásainak hősei mind tragikus, elhulló hősök. Nemzeti hibák és erények együttesen öltenek bennük testet. Az eljátszott lehetségek, a bűn és bűnhődés drámái, a tragikus vétség és annak tragikus következményei. Arany e tragikus konfliktusok feloldásában, melyekben a nemzeti sorsproblémákon túl, az emberi önérzet, bizakodás, kitartás erkölcsét tanítja, általános emberi értelmet is keres; Madách Imréhez áll közel. Nem véletlen, hogy Madách Imre is őt tartja a leghivatottabbnak a Tragédia elolvasására.

Arany művei között több olyan elbeszélő költeményt találunk, melyeknek témája, cselekménye, vagy annak egy része tájainkhoz, a mai Csehszlovákiához, Szlovákiához, Ul. Csehországhoz kapcsolódik. A szabadságharc előtt írt költeményei közül, a Toldi első részét nem számítva, amelyben Toldi Miklós a cseh bajnokot győzi le a lovagi tornán, a Aíurány ostroma (1847), valamint a töredékben maradt hosonczi István című művét kell említenünk.

A „szépséges Murányi Vénusz” regényes története — a szerelemben, várvívásban, cselben rejlő konfliktus művészi megformálásának a lehetősége — mindig vonzotta a költőket. A magyar irodalomban többen feldolgozták a vár ostromának történetét. Gyöngyösi után Berzsenyi verses színművet kezdett írni róla, Kisfaludy Károly drámát, Jókai vígjátékot, Dóczy Lajos ugyancsak színművet Irt róla, Móricz Zsigmond is színpadra vitte. A magyar költőkön kívül feldolgozták a szlovák költők is. Samuel Tomášik szépirodalmi művekben (Sečovci, Odboj Vešelinov, Kuruci) örökítette meg Szécsi Mária történetét. Michal Godra Vešelíni na Muráni (Zora 1935) címmel balladát ír róla stb. Kiemelkedik közülük Samo Chalúpka Murári című költői elbeszélése. Hviez- doslavban is felmerült a tárgy drámai feldolgozásának terve.

A Murány ostroma megírására irodalmi pályázat adott indítást, mint a Toldiéra. A Kisfaludy Társaság alig koszorúzta meg a Toldit, máris új pályázatot hirdetett. Ezúttal Szécsi Mária történetét ajánlotta a költők figyelmébe. Arannyal egyidőben Petőfi és Tompa is kidolgozta, végül aztán egyik sem pályázott. A pályadíjat Szász Károly Murány völgye című máig kiadatlan műve nyerte el.

Petőfi 1847 nyarán az egykori Felvidéken, tehát a mai Szlovákiában bolyongva, útba ejti Tompát is. Júliusi bejei látogatásakor Tompával együtt kirándult Murány várához, hogy mind a ketten adatokat, benyomásokat szerezzenek megírandó elbeszélésükhöz. Petőfi nem sokkal később úgy nyilatkozott erről a kirándulásról, hogy Tompa nem fojthatott el némi neheztelést szívében: „Míg én — írja Petőfi úti leveleiben — a táj