Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Egy magyarországi szlovák prózaíró könyve
emberi tulajdonságokat. Az elsők közé azok tartoznak, amelyekben az emberek a szocialista társadalom élet-elveivel fondor- kodnak, visszaélnek a hivatalból betöltött állásukkal, közömbösek a kötelességek iránt és így tovább. Az írások másik csoportjának a témája a számító önzés, az élősködés, a felelőtlenség, a gőg, a közöny az igazságtalansággal szemben. Ezen jelenségek és jellembeli tulajdonságok leleplezésekor nem kerüli meg az irodalmi hiperbolát sem. Humora túlnyomórészt funkcionáltan nyers, vulgáris síkokba csak néha csúszik el (pl. a 100. oldalon). Az egyes hely- és személynevek is a szatírát szolgálják (pl. Hovädovce, Volovaly, Zadá- ček — Marhafalu, Ökörvölgy, Seggfej). A történetek naivitása, amelyekben az állatmesék témáit kibontja, elsősorban a gyermekolvasóknak felelne meg, tartalmuk viszont nem nekik való. A következő csoportba azok az elbeszélések tartoznak, melyeknek cselekménye realisztikusan feldolgozott, a múltban ill. a jelenben játszódik. A gyűjtemény két legjobb írása a második világháború éveihez kötődik. A Metamorfózy (Metamorfózisok) c. elbeszélésében a háborús eseményekre vonatkozó személyes élményeit dolgozza fel. A torzók c. pedig egy fiatal lány érzelmi fejlődéséről szól, akinek szerelme egy fiatal orosz partizán számára végzetessé vált. Az egyéni emberi sorsok összefonódása a történelmi eseményekkel mélyebb társadalmi jelentőséget kölcsönöz e történeteknek. Hrivnák szigorú erkölcsi szempontok szerint ítéli meg az embereket és ebből kiindulva értékeli cselekedeteiket. Ezért elbeszéléseinek erős kritikai hangneme van. Az emberi érzések tisztaságát emeli ki férfi és nő viszonyában, ahogy ezt a Na rázcestí (Válaszúton) és az Osamelá Elvira (Magányos Elvira) c. írásai is bizonyítják. Az első jobban sikerült, bár a házastársak közti konfliktus kiéleződése az elbeszélés előnyére vált volna. A második azonban — tekintettel az írások többségére — kidolgozatlanságával, pontatlan és mesterkélt nyelvezetével, valamint publicisztikai kifejezéseivel és szókapcsolataival hiányérzetet kelt az olvasóban. Motivációs felépítése se végiggondolt, epikai ideje kevésbé áttekinthető, befejezése illogikus. Az ábrázolt jelenségek erkölcsileg igényes szemlélete, a mindennapi életre való összpontosítás és a hangsúlyozott nevelési szempont azt jelzik, hogy Hrivnák a népi irodalom hazai hagyományaira épít. Ez észrevehető annak ellenére is, hogy az ábrázolt környezet más, mint az elődöknél, mivel a szerzőhöz közelebb áll a városi élet témavilága. Az említett hagyományokhoz fűződő viszonyáról tanúskodik a kötet két utolsó írása is, a Bosý és a Bič (A mezítlábas és az Ostor). Mindkettő cselekménye falun játszódik és központi szereplőik a gyermekek. Az elsőben, hogy a környezet és az atmoszféra hitelesebb legyen, a szereplőket tájszólással beszélteti. A népies irodalmat idézi a cselekménybonyolítás, a hősök jellemrajza, a környezetrajz és a légkör megteremtésének módja is. A második írás formai jegyei függetlenebbek az említett hagyományoktól, de témájuk, a történések és az alakok ábrázolása közel áll ehhez a hagyományhoz. Michal Hrivnák könyve képet nyújt alkotóművészetéről, fejlődéséről a prózai kísérletektől egészen az érettebb munkákig. Belőlük olyan szerző képmása tűnik elő, aki a társadalomnak tett szolgálatként értelmezi az írói küldetést. A dolgokhoz való kritikus hozzáállásával, a jellembeli tulajdonságok és gyöngék leleplezésével az ember javát akarja. Hrivnák az élet vidám és komoly oldalát egyformán kifejezően ábrázolja, tehetségének bizonyítéka ez. Ällatmeséinek ismétlődő motívumai azonban jelzik, hogy ebben a műfajban már minden lehetőséget kihasznált. Társadalmi szatíráinak is a javára válna, ha kifejezőeszközeit jobban megválogatná és kissé finomítaná. Komoly hangvételű elbeszéléseinek művészi erejét növelheti, ha társadalmi témái súlyosbodnak, a motiváció szerkezeti felépítése átgondoltabb lesz és az alakok jellemrajza, benső világuk ábrázolása erőteljesebbé válik. A kiadvány ízléses grafikai arculatáról E. Lukoviczky gondoskodott. A nyomdának és a korrektoroknak viszont nem válik becsületére a szövegben előforduló sok helyesírási és nyomdahiba. Karol Tomiš Fordította — k —
