Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - FIGYELŐ - Garaj Lajos: Az ezeréves méh

Az ezeréves méh

Korunk irodalma — s ez alól nem kivétel a mai, modern szlovák irodalom sem — szinte programszerűen kutatja, vallatja az életet, a benne megnyilvánuló kalandosságot és biztonságot. Eszmei modelleket épít, különböző formákkal kísérletezik, hogy meglelje az élet pozitív tartalmait megőrző szabályokat s elutasítsa a megszokott, elgépiesedett magatartásokat. De nemcsak elutasít, épít is. Oj törvényeket keres, vagy régieket fogalmaz újjá, hogy biztonságosabb tájékozódást nyújtson a modern kor emberének, hogy eligazítsa őt az új eszmények keresésében. A modern irodalom gyakran választja a kutatás, a kísérletezés, a múlt ellen való lázadás attitűdjét.

Peter Jaroš, a mai, modern szlovák irodalom egyik ismert és elismert prózaírója is ezt az utat látszik igazolni. Úgy lázad a múlt ellen, hogy a jelent igazolja és fordítva: a jelen irányát keresve minduntalan a múlthoz fordul igazolásért. Legújabb regényében, Az ezeréves méhben, amely a mai szlovák irodalom kimagasló alkotásai közé tartozik, nemcsak a történelem menetét sikerült művészileg hiteles krónikába foglalnia, hanem saját írói egyéniségének, világképének és közérzetének alakulását, belső dinamizmusát is, s mindent a legszorosabb összefüggésben a történelem változásaival, nagy mozgalmaival, s nem utolsósorban saját népe, a szlovák nép szellemi, alkati, mentális arculatának megrajzolásával, szociális környezetének sajátos kötöttségű történelmitársadalmi fejlődésének hátterével.

Peter Jaroš regénye a mai, modern nemzeti irodalmakban ma már igen ritkán alkalmazott hagyományos nagyepikai regényforma szerkezeti vívmányaira támaszkodva — melynek világirodalmi szintjét olyan írók művei példázzák, mint pl. John Galsworthy, Roger Martin du Gard, Thomas Mann és Maxim Gorkij — ezek arányaiban építkezve, de ugyanakkor szemléletmódjának, mondanivalójának megfelelően bizonyos módosításokkal, áttételekkel is élve, hatalmas méretű társadalmitörténeti körképpé szélesül. Az ezeréves méh, mint erre szimbolikusan a regény címe is utal, a szlovák nép nemzetté válásának nehéz, de ugyanakkor gyötrelme- sen szép, mélyen emberi és humánus magatartásának történelmi útját ábrázolja, s ami ettől elválaszthatatlan: a magyar és szlovák nép hosszú, „ezeréves" — sokszor áttekinthetetlen vagy nehezen áttekinthető, összetett, bonyolult és szövevényes — együttélésének történelmi folytonosságát az egykori közös hazában, az Osztrák—Magyar Monarchiában. A regény hatalmas történelmi korszakot ível át. Cselekménye a múlt század utolsó éveiben indul, s az Osztrák—Magyar Monarchia szétesésével, illetve az első Csehszlovák Köztársaság megalakulásával ér véget.

Az ezeréves méh, eszmei tartalmi telítettségét, valamint az írói szemlélet aspektusát tekintve, elsősorban realista önismereti regény. A nagyepikai realista regény belső szerkezeti építkezéséhez híven, kronologikus sorrendben, a Pichanda család három nemzedékének, sorsproblémáinak ábrázolásán keresztül mutatja be az eseményeket. A regény középponti alakja a Pichanda család legidősebb sarja, Samo Pichanda, valamint annak családja. Innen indulnak, s ide futnak össze a cselekményes regény bonyolult szálai. Samo Pichanda jellegzetes szlovák típus, félig paraszt, félig mesterember. Mintegy benne egyesülnek a szlovák nép jellemző vonásai. A nemzetiségi elnyomás ellenére sem gyűlöli a magyarokat. Anostához és a magyar Tolkyhoz, a két demokratához ugyanúgy megtalálja az utat, mint a régi típusú utópista politikai reformátorokhoz,, a szlovák hazafiakhoz, olyanokhoz, mint Daxner vagy az egykori falusi tanító, Or- fanides. A legnagyobb szerencsétlenség sem tudja megtörni. Munkaszeretete, optimizmusa, ítélőképessége, mely mindig el tudja különíteni a jót a rossztól, minduntalan megóvja őt a szélsőséges nézetektől és magatartástól.

Peter Jarošnak Az ezeréves méhben a cselekmény fővonalához olykor lazán fűződő epizódok szereplőiben, sziporkázó jelenetekben sok egyénített jellemet sikerült megformálnia.

Az ezeréves méh — s ezt talán nem is kell külön hangsúlyozni — jellegzetes szlovák regény, jellegzetes szlovák ala