Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései

használt szavak pontos jelentését, ezért a hibák feltárásához némi magyarázatra van szükség.

„Sporttal az állhatatosságért” — olvastam egy újságcikk címeként. Az állhatatosság lelki tulajdonság (az elvekhez, szándékokhoz való ragaszkodás, az érzelmekben a nehézségek ellenére való kitartás), ezt a sport esetleg csak közvetve fejlesztheti. A cikkből kiderül, hogy egy testi tulajdonság: a fizikai teljesítőképesség növelésére ajánlja a szerző a sportot, tehát a megfelelő szó az állóképesség lett volna.

Egy hírben arról értesültem, hogy a Prút folyót egy kilométer hosszan, gáttal „elreteszelték”. Nyilván elrekesztették, hiszen elreteszelni retesszel, tolózárral szokás ajtót, kaput, nem pedig gáttal vizet. Katonai műszóként használatos az elreteszel ige (a védelmi vonalat áttört ellenség támadását oldalozó irányban nem engedik érvényesülni, tehát elreteszelik a betörést), de a víznek gáttal történő elzárására az elrekeszt igét használjuk.

„Műemlék épül az ismeretlen katona sírján” — olvasom egy másik hírben. Lehet, hogy valamikor majd műemlék lesz a most épülő emlékmű — a következő mondatban ugyanis már az emlékmű szót használja a szerző, szinonimának vélve a kettőt —, de ehhez az szükséges, hogy művészeti szempontból értékes alkotás legyen. A műemlék a művészeti vagy történeti szempontból értékes alkotást jelenti, az emlékmű pedig Valamilyen esemény vagy személy emlékét megörökítő építészeti vagy képzőművészeti alkotásnak a neve.

Egy szerző a ragályos betegségekről írva, az egyikről kijelenti: „Ez a fertőzés légi úton terjed.” A légi úton kifejezést a levegőben történő közlekedéssel, szállítással kapcsolatban szokás használni (pl.: „Légi úton hamarabb odaér az áru, mint vonattal vagy hajón”), a betegségek bizonyos fajtái azonban levegő útján, cseppfertőzéssel, légzés útján vagy a légutakon át terjednek. A légutak (csak többes számban használatos) szó a testnek azokat az üregeit és cső alakú szerveit jelöli, amelyeken át a levegő a tüdőbe áramlik.

Bizonyára figyelmetlenségből származott annak a szerzőnek a szótévesztése, aki az ú) lakások mennyezetének hajszálérrepedése'wőX ír hajszálrepedések helyett, hiszen a két szó jelentésének különbsége nyilvánvaló: az előbbi az élő (emberi, állati) szervezet hajszálereinek a megpattanását, az utóbbi pedig a falnak a nagyon vékony megrepedését jelöli.

b) A hibás szóválasztás

E hiba tulajdonképpen egy közös okra vezethető vissza: a szavak jelentésének az elégtelen ismeretére. Nyilvánvalóan ez a hibás szóválasztás közvetlen oka. Nagy szerepet játszanak itt azonban a közvetett okok is, melyek a beszélőt, fogalmazót sokszor nem is bizonytalanná, hanem nagyon is biztossá teszik a helyesnek vélt szó felhasználásában. Néha több ilyen ok is közrejátszik egy-egy szó helytelen használatában.

1. A nyelvjárási vagy regionális jelentés ismeretében használja a csallóköziek és a mátyusföldiek jelentős része a kies szót ’kietlen’ jelentésben: ez a szó ugyanis a magyar nyelvterület egy részén nem a ’szép’, ’szemet, lelket gyönyörködtető’, hanem a ’sivár’, ’rideg’, ’kopár’, ’félreeső’ jelentésekben él. Talán a kiesik ige is ludas ebben, mert az általam megkérdezettek nagy része kapcsolatot vélt a kies és a kiesik között, s ilyen jelentést is kapcsolt a Taes-hez: ’kieső’, ’félreeső’.

A közelmúltben egy neves írónk így említi egyik tehetséges, elhunyt fordítónkat: „... az idejekorán meghalt” — és itt következett a név. A szövegből nyilvánvaló volt, hogy az idejekorán-1 a ’hamar’, ’idejéhez képest korán’, ’idő előtt’ értelemben használja az író, de ez a szó köz- és irodalmi nyelvünkben ebben a jelentésben él: ’idejében’, ’jókor’, ’a kellő időben’ („Idejekorán betakarították a termést”; „Az eső még idejekorán érkezett”). A magyar nyelv értelmező szótára is ez utóbbit tünteti fel a szó mai jelentésének, de megtalálhatjuk benne az előbbit is ezzel a stílusjelöléssel: elavult. Nyilván a ’hamar’, ’idejéhez képest korán’ volt az idejekorán régi jelentése, s az is érthető, hogyan alakult ki a mai jelentés: ami korán vagy idejekorán történik, az idejében, a kellő időben történik. De az idejekorán-nak bizonyára él még a régi jelentése is némely nyelvjárásban. így a palóc egy részében is, legalábbis ahonnan írónk