Irodalmi Szemle, 1982

1982/7 - Jakab István: A csehszlovákiai magyar nyelvművelés legfontosabb kérdései

származik. Csakhogy ebben a jelentésben már nem használható a sző a köz- és irodalmi nyelvben félreértés nélkül. Hadd jegyezzük meg, hogy rokon értelmű párjának, a jókor szónak még mindkét jelentését köznyelvinek, élőnek tünteti fel a szótár; ezt is: ’a kellő időben’, s ezt is: ’korán’.

Az északkeleti és a palóc nyelvjárásterületen ’előz’ jelentésben is élő mellőz ige e terület szülötteinek nemcsak beszédében, hanem Írásában is előfordul („Személy- kocsijával szabálytalanul mellőzött egy motorkerékpárt”). Vannak, akik úgy próbálnak különbséget tenni a mellőz és az előz ilyen értelmű használata között, hogy a haladó járművet előzni kell, az álló járművet azonban a haladó jármű csak mellőzheti, hiszen erre vonatkozólag nem használhatjuk az előz igét („A személykocsi egy álló teherkocsit mellőzött”). A mellőz minden tekintetben elvont jelentésű szó (’valamely cselekvést nem hajt végre’, ’nem vesz figyelembe valamit’, ’háttérbe szőrit valakit’), s nem használható az előz szinonimájaként, hiszen ez utóbbi jobban (kifejezi a szóban forgó cselekvést. Az álló járműre vonatkozólag azonban nem az előz, hanem a kikerül igét használjuk.

2. A rokon értelmű szósor tagjai jelentéskülönbségének jel nem ismerése is gyakori oka a hibás szóhasználatnak. Egy sportújságíró a mérkőzés szinonimájaként nemcsak az erőpróba, találkozó, hanem a találka szót is felhasználta, gondolván, hogy a találkozó és a találka ugyanazt jelenti. Csakhogy a találkozó használatos már ’mérkőzés’ jelentésben, a találka még nem. Találkozást jelent ez is, de rendszerint bizalmas találkozást, sőt szerelmi találkozót, randevút is. Tehát szűkebb a jelentésköre, mint a talál- kozó-nak.

A küldetés szónak is megvan a saját jelentésköre: csak személynek lehet küldetése, mégpedig vagy úgy, hogy kiküldik valahová fontos megbízatással ldiplomáciai küldetés, titkos küldetés stb.), vagy pedig az illetőre háruló fontos feladatot, hivatását, életének célját jelöljük a küldetés szóval („Ö ezt a munkakört küldetésének tekinti”; „Történelmi küldetést teljesít”). Nem lehet küldetése dolognak, tárgynak, jelenségnek, intézménynek stb., noha újságíróink nagyon szeretik e szót, s nemcsak a hazai, hanem a magyarországi lapokban sem ritka az ilyen szókapcsolat: azonos küldetésű sportlétesítmények (helyesen: azonos célú vagy szerepű sportlétesítmények); az értekezlet küldetése (helyesen: szerepe, célja, jeladata); az iskolák társadalmi küldetése (helyesen: jeladata) stb. Tehát ha nem személyről van szó, a cél, rendeltetés, jeladat, szerep stb. szavakat használjuk hasonló szókapcsolatokban a küldetés helyett!

3. Az analógia kritikátlan követése is szülhet hibát. A be és a ki: ellentétes értelmű igekötő. A belép igének a kilép ellentétes értelmű párja. Ebben az esetben az igekötők ugyanannak a cselekvésnek az ellentétes irányulását fejezik ki. Az az újságíró is nyilván ehhez az analógiához igazodott, aki a következő mondatot leírta: „A vagonokba befagyott nyersanyagot kirakása előtt ki kell fagyasztani.” Csakhogy itt az ellentétes értelmű cselekvést más igével fejezzük ki (és sok más esetben is): a kiolvaszt-tál (vö.: leolt — jelgyújt, nem: jelolt; stb.). A j agy ászt ige kifejezte cselekvést a be és a ki igekötők elsősorban befejezetté teszik; emellett visznek az ige jelentésébe elvont irá- nyulású jelentésmozzanatot is, amely ellentétes ugyan, de a két ige teljes jelentése ettől nem válik ellentétessé, hiszen tulajdonképpen a befagyasztás is, a kifagyasztás is fagyasztás marad. Az ellentétes értelmű cselekvés kifejezéséhez a fagyaszt igét is fel kell cserélnünk ellentétes párjával, az olvaszt-tál, s ezt kell ellátnunk a ki igekötővel, hogy jelentőséhez hozzáadjuk a megfelelő irányulás mozzanatát (vö.: beolvaszt — kiolvaszt).

Az analógia vezette félre azt a szerzőt is, aki ezt írta cikkében: „Nem oktalanul tettem fel neki ezt a kérdést.” Azt hitte: az oktalanul az ok nélkül szinonimája, mint ahogy ezek is használhatók olykor egymás értékében: esztelenül — ész nélkül, sótala- nul — só nélkül, figyelmetlenül — figyelem nélkül stb. Csakhogy az oktalan melléknévben már nagyfokú jelentésváltozás történt, ugyanúgy, mint ellentétes párjában, az ofcos-ban is. Ha tudjuk is, hogy az ok szóból keletkeztek, ma már a jelentésük nem utal erre, hiszen az okos ezt jelenti: ’fejlett értelmű’, ’eszes’, ’ésszerűen cselekvő’; az oktalan: ’ésszel, értelemmel nem bíró’, ’ostobán viselkedő’, ’nehéz felfogású’ s bizonyos vonatkozásban, de semmiképpen sem személyekre vonatkoztatva: ’ok nélküli’ (pl. oktalan félelem, oktalan riadalom stb.). Személyekkel kapcsolatban tehát az ok hiányát ne az oktalan melléknévvel, hanem az ok nélkül névutós szerkezettel fejezzük ki!