Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Szeberényi Zoltán: Aggodalommal és felelősséggel
Szeberényi Zoltán AGGODALOMMAL ÉS FELELŐSSÉGGEL „A szlovákiai magyar irodalom leendő történészének... műve megírásánál akarva, nem akarva Fábry Zoltán társszerzősségét is vállalnia kell. . . életműve kiszakíthatat- lan és mellőzhetetlen szerves alkotórésze a szlovákiai magyar irodalomnak” — írta Turczel Lajos a stőszi író születésének hatvanadik évfordulóját köszöntő tanulmányában.1 Ezeket a szavakat — negyedszázad múltával, immár hangsúlyozottan reá vonatkoztatva — szó szerint megismételhetjük. A fellépésétől eltelt három évtized alatt Turczel Lajos munkássága szorosan és szervesen beépült irodalmi és kulturáls közgondolkodásunkba, közírói, kritikai, irodalom- és művelődéstörténeti eredményeinkbe. ,,Ha valaki érvényes dolgokat akarna elmondani a csehszlovákiai irodalomról — a két háború köztiről épp úgy, mint a felszabadulás utániról —, aligha mellőzné Turczel Lajos irodalomtörténeti és a hatvanas évek közepéig írt irodalomkritikai munkáinak eredményeit, tanulságait. Ha valaki érvényes dolgokat akarna elmondani a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar pedagógusértelmiségről, aligha kerülhetné meg az ő áldásos pedagógiai munkásságát" — írta Tóth László fél évtizeddel ezelőtt.2 Szavainak érvénye az idő múltával csak fokozódott. Az irodalomtörténet általában csak a leírt műveket veszi alapul, azok mérlegén méri le az egyes alkotók jelentőségét. Turczel Lajos aktív jelenléte irodalmi életünkben, folyamatos kutatói tevékenysége, oktató-nevelő hatása csak részben ölt testet a nyomtatott szóban. Munkásságának jelentős részét teszi ki a rendszeres ismeretterjesztés és a korszerű népművelés, a kiadói lektori tevékenység, a tevékeny szerkesztő bizottsági tagság stb., hogy a vitákban, ankétokban való részvételét, irodalmi életünk fejlesztését célzó ötleteinek, javaslatainak, glosszáinak gazdag sorát ne is említsük. Meddő kísérlet lenne e szemlélődés keretében felvonultatni tevékenységének egész arzenálját. Figyelmünket munkásságának az olvasóközönség számára is jól látható, a kötetekben3, különféle összeállításokban4 manifesztálódott részére irányítjuk, különös tekintettel kritikai és irodalomtörténeti eredményeire. Ezzel a redukcióval vállaljuk a vázlatosság és a pontatlanság veszélyét, mivel — meggyőződésünk szerint — Turczel munkásságának jelentősége, irodalmunk folyamatában betöltött szerepe csupán a harmadvirágzás egész irodalmi termésének és kritikai visszhangjának kontextusában mérhető fel megközelítő pontossággal. Indulásának körülményei nem kedveztek későbbi hivatásának. Nagy kerülőkkel, az optimális korhatáron Jóval túl érkezett az irodalomba. Eredetileg jogi pályára készült, de irodalomszeretete, olvasnivágyása pályamódosításra késztette. Diákkorában szépirói ambíciókat is melengetett5, kritikai érzéke, társadalmi felelősségérzete azonban a tudományos és közírói tevékenység felé orientálta. Ápolni és terjeszteni kívánta az irodalmat, s ehhez legmegfelelőbbnek a tanári pálya látszott. Jogi diplomával a zsebében tanár lett tehát, hogy belső hajlamainak, alkati adottságainak kedvező körülményeket teremthessen. Meglepően érett irodalmárként mutatkozott be az ötvenes évek elején. Egy lelkes hangvételű tanulmányban igen sikeres kirándulást tett az irodalomtörténet területére, a rendkívül gazdag Arany-filológiát árnyalta új vonásokkal.6 írása azonban azt is bizonyítja, hogy korábbi tájékozódása nem volt hiábavaló: jogi műveltsére szemléleti racionalizmusán, logikai gondolatvitelén, szépírói ambíciói pedig nyelvénu.i (Alkalmi szemlélődés Turczel Lajos alkotóműhelyében)
