Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: ... az emberséget szerette az életben

L. 970. VII. 24.

Kedves Zoltánom,

szíves leveledre, ill. leveletekre a „késés” ellenére is melegében válaszolok. Legyen ez annak bizonyítéka, hogy semmi harag. Sajnos a levél és melléklete olvasásakor megint felmerült bennem az a gondolat, mely szerint: aki élete folyamán mindent megtesz munkában és tisztességes emberi-kapcsolódásban, de azt nem híreli és nem tornássza ennek a „hírelésnek” kapcsán magát valami olyan „stallumba” ahonnét félik „hatalmát” — háttérbe kerül.

Tornászni kell és „hírelni”, hogy ránk figyeljenek és „stallumot” szerezzünk, melynek „pozíciójából” aztán félelmet keltünk s ennek folyományaként szervilis „szolgálatokat” még a semmiért is.

Ne neheztelj, hogy ezt leírtam. Le kellett írnom! — Mögöttem nehéz, munkás élet áll és 63 év ... Senkit sem akarok meghatni ezzel, magamat legkevésbé. — Mindig tettem az életem, ahogy tudtam és mindig fölül azon, ahogy lehetett. S tovább is csak ezt fogom tenni. Sérelmeimet, bajaimat sohasem dajkáltam munkám rovására és a rosz- szul értelmezett „remeteségig”. Ember voltom nem engedi, hogy elszakadjak az emberektől, még akkor sem, ha semmi értőt, jót és főleg szeretetet nem várhatok tőlük. Az emberség végeredményében nem adom-veszem, de rettenetesen kínzó kényszer. És a „szentek” vagy magukat csalják, vagy az embereket.

Éltem, mert élnem kellett. Dolgoztam, mert tennem kellett. Kérni? Sose kértem senkitől semmit — még szerelmet sem! — De amit kérés nélkül adtak, az mindig emberire forrósodott bennem. Hipokrita lennék, ha ezt nem vallanám.

így igaz: mindig úgy adtam magamat, ahogy tudtam, nem méricskélve, s nem vártam sem szűkebb, sem tágabb környezetemtől semmit, és a „világtól” még ennyit se! — s hidd el, ez nemcsak most van így, midőn már ismerem, hogy mi, mit ér. De talán mióta levették rólam a pelenkát.

Mennyi nehézségem volt és van! S ez mindig csak a magam birkózását hozta. Vallom: szerettem volna látóbb szemeket, értőbb lelkeket ehhez a birkózáshoz. Nem volt! És sose voltam elég szemérmetlen ezt legalább külsőségeiben „követelni-erőszakolni”, még hallgatólagosan sem, nemhogy nyilvánosan. És ha: valamit nem tudtak elsősorban adni, a másodikban sose kellett! Megvoltam nélküle és már megleszek nélküle. Hogy miként? Ez megint az én birkózásom. Szeretném ha értenél, és főleg, ha nem értenél „félre”.

Fájón, „bölcsen”, minden felkiáltás és nagyképűség nélkül föttehetem a kérdést: „ki látott engem?” Igen — sajnos — ki kell mondanom: a szűkebb, és főleg a nagyobb emberi közösség sosem becsülte meg az értük is végzett munkát idejében. S puszta hírelése dolgoknak — még az el nem végzetteknek is! — több „humánumot” jelentett a részükre és jelent a részükre, mint a reklám nélküli emberség — akár nagy- bötűvel is! —

Dehát dolgoznunk kell mindezek tudatában, sőt a Nagy Hiábaság ellenére is. Halálunk tudata sem béníthat meg, amíg emberek akarunk maradni.

Ne keressétek, aki a „monográfiámat” megírja. — A „Zväz slovenských výtvarných umelcov” már 1959 óta „keresi”. És még mind a mai napig nem találta meg! (Ezt nem érdemes: „nagyra fújni”!) Képzeld el, ha én azóta nem dolgoztam volna a nagy várakozástól és vágyakozástól: „A MONOGRÁFIA” után. Természetesen, hogy jól esett volna és jól esne — de sosem volt mindegy és nem is lesz míg élek, milyen körülmények és milyen „formában” kapom meg. (Itt nem a külső formára, de a szív, az értés, az értelem „formáira” gondolok!)

Hát így vagyunk. S ha csak nagy vonásaiban is mutatnám, mutathatnám az életem és annak küzdelmét mind a mai napig, aligha hihetnéd el, hogy úgy igaz, ahogy mondom. No, de talán ettől van ami van, s ettől lesz az értelmetlen: értelem.

Nem tülekszem. Végzem a munkámat, amíg tehetem. S ha van kívánságom, az csak annyi, hogy e munka folytatásának lehetősége meglegyen — egyre nehezedő soromban

— minden síkon.

Ugye nem kell külön hangsúllyal írnom? Bármikor jössz, nagyon szívesen látlak! S ugyanúgy beszélgetnék Veled, még erről az átkozott „monográfia-ügyről” is. Továbbá a szlovák „kritikáról”, a „Corvin”-ról, a telefonkönyvről, a CSEMADOK vonatkozásokról, gyökerekről. .. szóval szénáról-szalmáról, pelyváról, vagyis a lüktető daganatról: az Életről.