Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Koncsol László: Fábry Zoltán levelei
jünk szemérmes shokingba /sic!/, utóvégre „Szemérmetlen titkokat” bogozunk. Rab lók, gyilkosok szoldateszka nyelvét kell közvetítenünk. Az „eljingottam”-krakélereskedés itt nem véletlen. Ez a lényege az egésznek. Azt akarja érzékeltetni, hogy a német katona előtt a szovjet katona olyan semmi és senki, akit egy finggal el lehet intézni! Csak rá kell szellenteni, és máris jelbukik. A szovjet katonáknak ilyetén való semmibevevése itt történeti bizonyítékként tanúskodik: a prepotencia, a semmibevevés szaváról van itt szó. A német militarizmusnak azon túlhajtásáról, mely úgy az első, mint a második világháborúban alábecsülte az ellenséget, és ami aztán annyira megbosszulta magát. Itt, ez esetben a német katona tíz ellenséggel szemben veszi fel eredményesen a harcot. Az arány 1:10. Es ezen az irrealitáson botlott meg a német hatalmi gőg: mert épp ez a maradék három katona, akit ő finggal vélt elintézni, ez a túlsúly töri ki a nyakát. De az ifjúság széditésére épp ez a durván röhögteíö „eljingottam” a legalkalmasabb. Ahogy a nyugatnémet lap meg is jegyzi: „ilyen és hasonló szavak maradnak meg az ijjú emlékezetében, mint »igazi férjiasság«, melyet követni kell.” Aki ezeket a szavakat és kijejezéseket megváltoztatja, és nem adekvát módon adja vissza, az meghamisítja az egésznek értelmét. Az „eljingottam” itt maga a kulcsszó. Feltétlenül ragaszkodom hozzá. Kiküszöböl- hetetlen! Stós, 1965. XI. 7. Kedves F....! úgy gondolom, a mellékletben elmondtam mindent. Szeretettel Fábry Zoltán s. k. Stós, 965. IX. 23. Kedves Laci, ne haragudj, hogy újra zavarlak, de csak ;nemrég kaptam meg Thomas Mann műveinek összkiadását, és ott nagyon sok ismeretlen, fontos adalékot találtam, melyeket be kell venni a szövegbe. Már soká fekszenek itt, de nem vagyok jól és még egy levél írása is fárasztó. Szeretettel Fábry Zoltán 4 melléklet U.i. Magyarországról írják olvasók: miért nem hozzák arcképemet egyszer a könyv-fülön? (Bár az utolsó időben két helyen is láthattak: A miskolczi (sic!) „Napjaink” augusztusi számában és a Tiszatáj szeptemberiében a fülön facsimilével. A könyvborítóról is szeretnék szólni, nehogy az vásári olcsó legyen. Ki csinálja, Csáder? Nem láthatnám? A könyvet is valahogy másképp kéne kihozni, mint az eddigieket. Nézzétek pl a Slov. Spisovateľ könyveit. Stós, 965. X 3 Kedves Laci, leveled értelmében küldöm ezeket az utolsó felvételeket. Azt hiszem ezekből küldtem Neked is már. Várom már én is nagyon a korrektúrát. Köszönöm a fáradozást, amivel molesztállak a pótlások miatt. A „Valóságirodalom” már készen van. Az Előszó is elkészül még a héten (ha semmi közbe nem jön), és akkor nemsokára küldhetem. Es nagyon örülnék, ha egyszer tényleg betoppannál. Szeretettel: Z. Mellékelve: 4 fénykép
