Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Koncsol László: Fábry Zoltán levelei
függetlenül, már nem vita tárgya a Palackposta. A kiadó már beharangozta, és Tankó Laci is megerősített abban, hogy igenis ki kell adni. Az ellenpontos előszó nagyrészét már megírtam, ami helyes világításba helyezi az egészet. Bs így ezzel a hiány zóval lezárul az első trilógia (az „Antifasizmus”), hogy szervesen folytatódhasson a másikban, a „Vox humaná”-ban (A gondolat igaza, A béke igaza, Ady igaza). Ez a hat könyv fa Hidak és árkokkal) egy szerves egészet képez. A „Palackposta" befe jezőjét — a Nálad levő „Porta Hungarica”-t eredetileg az „Ady igazá”-ban akartam megjelentetni, de mert az „Ady igaza” a jegyzetanyagból ítélve úgyis vastagra fog duzzadni, visszacsatolom eredeti helyére a Palackpostához. Így szimbolikusan is Ady mondja a végszót az „Antifasizmus”-trilógiában, ahogy az Igazak hármasát is Ady igaza zárja be. Most főképpen a „Porta Hungarica” miatt írok. Ezt kell legépelni, hogy a többihez csatolva, elküldhessem a kiadónak. Épp azért megkérlek: léqy olyan jó és vidd el a Porta Hungaricá-t a borítékon megadott címre. (Ö szokta gépelni], (sic!) A 3. emeleten, ahogy a lépcsőházból kifordulsz az udvari körbefutóra, jobbra kell menned, és a lépcsőfeljáróval szemben, ahol, ha jól emlékszem, Szabó női szabó (vagy ilyesféleI felirat van, kell bemenni a legtöbbször nyitva álló előszoba ajtón, és balrafordulva az 1. ajtón kell csengetni. Mellékelek két új kelelű fényképet. (Egyelőre nincsen több, és így Tankónak ké sőbb küldök]. Szeretettel ölellek mindkettőtöket Fábry Zoltán Stós, 964. VIII. 19. Kedves Laci, leveledre már nem tudtam válaszolni. Talán hallottad: infarkttal (sic!/ feküdtem a kassai katonakórházban, és most jöttem haza. Persze, még képtelen vagyok a munkára, de a korrektúra-olvasás tán nem lesz olyan fárasztó, hogy személyesen ne csinálhassam. Ha meglesz: kiildheted. Néha írhatnál Magadról is. Soká hallgattál. Mellékelek egy fényképet. Tavasszal csináltatták Tankóék. Szeretettel ölel Fábry Zoltán Stós, 965. I. 23. Kedves Laci, elkészültem az expediálásra, és így, ha holnap becsomagolják, hétfőn postára és Hozzatok kerül az „Európa elrablása”. Sorsát a Te kezedbe teszem, és hiszem, hogy mindenki másnál jobb sáfára leszel. Javatokra főképp a gyorsaság döntött: szeretném még megélni a megjelenését. Odaát épp az idő huza-vona késleltetné. A közös kiadás pedig a többi kérdést úgyis megoldja. Ogy gondolom, hogy háromezer odaáti példányról lenne szó, ha nem többről. Ezt már elintézik Sőtérék. Én külön írok majd Köpeczinek. Aztán az odaáti „kihagyást” gyakorlat is más, az ittenit már ismerem. (Az Es-ben megjelenő távinterjúmból olyan dolgokat hagytak ki, amiken itt túl vagyunk.] Ez a hét nagyon nehéz volt: többször abba kellett hagyni a munkát. A szív szünetet parancsolt; és én sietni szerettem volna: hogy utána legyek; mert mi lenne ha közben valami történne, vagy csak kórházba kerülnék? Szeretném már a bepakkolt és elexpediált csomagot látni — útjára indulón. Hogy a folytatással mikorra készülök el? Mert ez az első kötete az egésznek. Majd még elküldöm az első oldalakat: „Első könyv” címe (sic!) és egy vers-mottóval, de a német verset Pestre küldtem fordításra és csak ha visszaérkezik, tudom továbbítani. Előszót is kéne írni. Majd meglátom, hogy bírom. Most nem megy. És ezzel el is értünk a lírai antológiához. Annak idején, tényleg megígértem Dobosnak, hogy megpróbálom megírni a bevezetőt, bár Neked megírtam, hogy nem igen fog menni, és ezt vagy Turczel vagy Te csinálja. Dobosnak megmondtam, hogy csak
