Irodalmi Szemle, 1982
1982/7 - Miroslav Válek: Négylábúak (vers)
MIROSLAV VÁLEK Négylábúak Ketten voltunk. Kettőt kerestünk itten. Csütörtök este meghalt, ím, az isten. Négysíkú szemében mélán felragyogtak lila színei négy angyaloknak. Valami készül. Valami szörnyű valami szörnyűt kavar. Elnézést: vonalzavar. Valaki szólít valakit. Valahol egy város harangja szólt. Egy süket ember valahol leemelt egy süket hallgatót. Tévedés! Nem ez történt. Halottak síri csendje. Mintha az éjben valaki meztelen talppal neszezne. Egy láthatatlan, meztelen bütyök megingatta a házat. Valaki fejjel lefelé lóg felettünk, valami értelmes, rövidlátó rovar lehet. A TV-isten vezényszavára ülök az ezredik vetélkedő felett. Isten szemében fellegek. Bizony, az üvegszem már világszerte fáradt. Szédület zavarta meg, ó, század, fejedet! Ingujjad bénán leng a tömeg fölött, zászlóvá sápadt, ó, a te titkos és láthatatlan kezed présként szorít és fojtogat. S bennem lélekelemzéseid hihetetlen ménjei dobognak. Szaporodom. Vész ül felettem! Szerelmet nyerítek rád, s nem érted.
