Irodalmi Szemle, 1982

1982/6 - FIGYELŐ - Révész Bertalan: Megjegyzések Vitkovics válogatott műveihez

ságait, tudniillik azt, hogy a verssorok terjedelme egybeesik a mondatokéval, a gondolatritmus a sorok, illetve szakaszok ritmusával. Egyik-másik dalában (Paraszt lyányka dala) már magabiztosan kezeli a magyar népdal egyik legkedveltebb rímjátékát, a strófazáró visszatérő rímet:

De miért kedveltem.

Érzékeny mért lettem;

Avagy azt a hamist

Híven mért szerettem!

*

S talán Vitkovics az első költőnk, aki a népdalokban rendre előforduló, úgynevezett dalkezdő képet, az aposztrof-attitű- döt, tudatosan és gyakran költőien utánozta. íme két példa:

Kedves lyányka szeretnélek,

Kebelemben viselnélek;

Pirongatcfl édesanyám,

Mért néznek a legények rám:

Vitkovics népdalai — akárcsak valamennyi nemzedéktársáé — népies helyzetdalok, melyek ugyan nélkülözték az ihletettséget, a személyes élmény hitelét, de megfeleltek a kor ízlésének: a lírai szükségletet kielégítő igénytelenebb, ám a műnemek között magyaros hangszerelésű- nek számító helyzetdal divatjának.

Vitkovics szépprózáját a kötetben két legjelentősebb munkája képviseli: egyetlen kisregénye és meséi. Az önéletrajzi szentimentális levélregény (A költő regénye] most jelent meg másodízben, de a teljes szövege tulajdonképpen először, mert Szvorényi az első kiadásban több részletét elhagyta. „Kidolgozatlansága, vázlatszerűsége ellenére is a felvilágosodás kori magyar széppróza egyik érdekes és megbecsülendő darabja” — állapítja meg Lőkös. Valóban: ha nem is vetekszik a Fanny hagyományainak nagyszerű lé- lekábrázolásával és nyelvi-stílusbeli zsenialitásával, de — mindenekelőtt a társas élet korhű megjelenítésével, a helyenként színes tájfestésével —■ a felvilágosodásnak abba a modern magyar regényirodalmi törekvéseket jelző vonulatába tartozik, amelynek legjelentősebb állomásai Kazinczy Bácsmegyeije és Kármán Fan- nyja. —• A klasszicizmusnak nálunk is kedvelt műfaja a tanítómese. Vitkovics előtt már olyan rangos művelői voltak, mint Péczeli József, Csokonai és Kazinczy. Náluk azonban jóval nagyobb tudatossággal írja meséit; oly irodalmi becsvággyal, amely csak Fáynál, majd Czu- czornál tapasztalható. Mindketten tanultak tőle, bár később túl is léptek rajta. Vitkovics az ezópuszi egyszerűségű, tömör előadásmódot kedveli, s következetesen mellőzi a didaktikusán részletező tanulságlevonásokat; mestere a pár szavas, gyakran ironikus vagy humoros jellemzésnek, és „a belső, kimondatlanul hagyott”, de rendre „bejövő” csattanónak, összesen hetvenöt mesét írt, s örvendetes, hogy valamennyit a kötetben találjuk.

A kötetben most jelenik meg első ízben az úgynevezett Kis enciklopédia teljes szövege. Mi is tulajdonképpen ez a mintegy kétszáz szócikkből álló kollekció? Műfajilag nehéz lenne meghatározni, legfeljebb csak körülírhatjuk, imigyen: Az ábécé betűinek sorrendjében szedve egy- egy szó jelentésének, értelmezhetőségének apropóján s a képzettársítás segítségével tömören és szellemesen kifejezett életbölcsességek, empirikus igazságok. Az írói szándék szerint legalábbis ilyeneknek kellene lenniük. De nem ilyenek. Hiányzik belőlük a lényeg: a gondolati mélység. Akad közöttük néhány szellemesen gúnyolódó is, de ezek fölött már igen csak eljárt az idő. A legtöbb szócikk mondandója azonban már születése idején sem lehetett igazán érdekes és megragadó; a mai olvasó számára meg egyenesen banális. Ennek magyarázata kézenfekvő: képtelen volt megbirkózni e sokadikként vállalt aforizmaszerü műfajjal. Feltűnő, hogy mind szépprózájának, mind értekező prózájának mily szabatos és olvasmányos a nyelve-stílusa; itt viszont hihetetlenül nehézkes, göcsörtös. Ebből arra következtetünk, hogy talán nem is szánta a nagyközönségnek, hanem csak afféle naplójegyzetként kezelte, s ezért nem tartotta fontosnak a megfelelő nyelvi korrekció elvégzését sem. Bármi is az igazság, a Kis enciklopédia sehogyan sem illik bele a válogatásba; nem méltó a „válogatott művek” cím alá. Következésképpen maga a Kisenciklopédia összefoglaló cím is nagyképűen hat. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy már a száz évvel ezelőtti kiadásban is csak megszűrve, szelektálva lettek közölve Értelmezések címen.)

A fentebb kifogásolt fejezet lapjait (kereken ötven) a Tanulmányok és a Levelek anyagának bővítésére lehetett volna