Irodalmi Szemle, 1982

1982/6 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: Az Akasztott ember

Barta itt világosan kifejezte az Akasztott emberben képviselt álláspontját: 1. a ködösen expresszionista humanizmussal szembe az akciót állítja; 2. a futurizmus öncélú akciójával szembe a társadalom — s a társadalom gazdasági és művészeti struktúrája

— átépítésének tudatos, szocialista tettét; 3. a „hazai” avantgardistákkal (Kassákékkal)

— akik a szocializmus szempontjából bírálják a kapitalista társadalmat és új művészetet teremtenek, a politikai harcokban azonban nem vesznek részt — szembe a szocializmusért vívott harcban való aktív részvételt.

Az Akasztott ember és az Ék komplex módon foglalkozott a szocializmus kérdéseivel. Az utóbbi két folytatásban közölte a korabeli Európa gazdasági helyzetének aprólékos elemzését, amelyben a szerző felsorolta a szocialista gazdasági struktúra sikeres kiépítéséhez szükséges összes feltételt. A vezércikk címe: Az új társadalmi rend gazdaságtechnikai feltételei (Hajdú Bence; Ék, 1923. márc. 20.). Maga Barta is alaposan elemezte a magyar társadalom szociális struktúráját; a legérdekesebbek azonban a szocializmus gazdasági és kulturális fejlődésének egyenetlenségéről megfogalmazott gondolatai (Magasabbrendű koncentrációk felé. AE, 1922. nov. 1., 1—2. sz.). Tanulságosak a Mai polgári család hármas teherviselése címmel .közreadott elmélkedései; itt — szakkönyvek, ankétok, különféle szociális rétegek képviselőinek intim vallomásai alapján — bebizonyítja, milyen óriási problémák, feladatok és lehetőségek állnak a szocialista filozófusok, művészek, tudósok és ökonómusok előtt, hogy eltávolítsák a burzsoá erkölcs csökevényeit. Helyesen mutat rá, hogy a gazdasági kizsákmányolás egyúttal kulturális és szellemi elmaradottságot is eredményez. Ez a magántulajdonon alapuló család bonyolult, hierarchikus viszonyainak egész komplexumára vonatkozik. Ebben a családban természetesek az alá- és fölérendeltségi viszonyok: férfi — nő — gyerek. A vastörvényekből következő deformáció károsan nyilvánul meg az abnormális hármas teherviselésben: 1. az inproduktív (házi) munka kérdésében, amelyre a nő ítéltetett; 2. a szexuális aszkézisben, amelyet gazdasági okokból természetesen a nőnek kell tartania; 3. az ideológiai családi hierarchiában, amelyben a vezető szerep a „produktív” férfinak jut. így mindjárt a burzsoá család létrejöttétől kezdve szellemi alárendeltségre, kizsákmányolásra kerül sor, két családtag (az anya-nő és a gyerek) elmaradására, akik csak lázadással törhetnek ki ebből a — gazdaságilag alárendelt helyzetükkel meghatározott — kalitkából. (A világirodalom klasszikus, a családban létező elnyomás valóságát dokumentáló példája Franz Kafka.)

A befejezésben Barta nemcsak javaslatot tesz a probléma megoldására, hanem vitafórumként ajánlja fel az Akasztott embert a vélemények közléséhez. „A mai (polgári individuális) kor az illúziók, a másodlagos kiélés: formák kora. A kollektív kor (a szocializmus) objektivációi az élet elsődleges formái. Az út az élet elsődleges formái felé visz a gazdasági és kulturális területen egyaránt. Ezért akasztott ember a mai ember és ezért nem tud és ennél fogva már nem is akar az életet ténylegesen élni akaró ember kielégülni és elférni a mai gazdasági és kulturális keretek koet... Az Akasztott ember a mai életadottság ellen harcol, aktuális fegyverekkel és bizonyos mértékben a realitással számolva, de szigorúan az »utópiák« felé ...Se végcélok felé haladva akarjuk kiformálni ideológiában és külsőben a szocialista kultúra lényegét és testét. Vissza az életbe, a puszta kallódásból!”

Az Akasztott ember, majd az Ék folytatásokban — ciklikusan — művészeti szakcikkeket is közölt; ezek közül három csoport a legérdekesebb: 1. az elméleti-filozófiai tanulmányok, 2. a szovjet művészetet népszerűsítő írások és 3. a magyar konstruktivista művészek vitája az új tartalom és az új forma problémáiról.

Számos cikkben foglalkoztak a Proletkult kérdésével. A legterjedelmesebb Bartának A proletkultok újjászervezéséről, kiszélesítéséről és egységes anyaggal való ellátásáról című írása volt (AE, 1922. nov. 1.). A szocialista kultúra fejlődésének komoly elemzését adja Mácza János a Kultúrhelyzet a proletár forradalomban című cikkében (Ék, 1923. márc. 20.). Igyekszik általánosítani a Szovjetunió ötéves fejlődéséből merített ismereteit. Befejezésül a magyar történelmi helyzet hasonló voltáról elmélkedik: „Az a helyzet, amit Szovjetoroszországban láttunk, nagyjából ugyanúgy meg van és meg lesz mindenütt. A proletariátus, történelmi kényszerűségtől hajtva, kénytelen két úton haladni a saját kultúrája, a proletárkultúra felé. (...) az egyik a maga proletárlényegével, de minden előzetes felkészültség, minden feladat és tanulságot adó múlt és gyakorlat nélkül akarta megteremteni a proletárkultúrát, — a másik nagy kulturális