Irodalmi Szemle, 1982
1982/6 - Duba Gyula: Semmi nem történt (elbeszélés)
kával való ismeretségben? Mi történik, ha a nő szerelmes lesz belé? S mi, ha ő beleszeret? Évek óta nyugodt, megállapodott életmódot folytat, munkahelye és otthona meghitt csendjében él. Eredményes szakember, sok munkája és jó fizetése van, közéleti tevékenysége elismert és becsült. Nem érez hiányt, mindent elért, ami erejéből telt, többre nem képes. Tudja ezt, ezért nyugodt és elégedett. A csúcsra ért, bár ez a csúcs tulajdonképpen közepesen magas, lapos tető. Életem ábrája csonkakúp, gondolja, régi mértani ismeretekre emlékezve, olyan csonkakúp, amelynek kör a teteje, ebben a körben járok és nyugodt vagyok, elégedett, mert a kör tisztes magasságban van, teljesítménynek mondható ... Vrchlická kívül esik a körön, mintha kissé magasabbról, felsőbb szintről nevetne rá; ha eléri őt, a csonkakúp méretei átrendeződnek, de akár fel is robbanhatnak. Ilyenkor vadulnak meg bizonyos férfiak, ebben a korban, hasonló helyzetben kezdenek tombolni. Gyermekeiket útjukra bocsátották, unokáik növekedésén álmélkodnak, a feleségükkel régmúlt dolgokról beszélgetnek és magukban számba veszik elmulasztott lehetőségeiket. Egyhangúan járják életük csonka kúpjának körét, néha a magasba nyúlnak, mintha valami elszálló lény után kapnának. Az is megtörténhet velük, hogy váratlanul és véletlenül a körön kívül kerülnek és lecsúsznak a kúp ferde, lejtős oldalán. Ebben a veszélyes korban megtörténhet, hogy elveszítik önmérsékletüket és biztonságérzetüket, bonyolult kalandokba kezdnek, fiatal szeretőt keresnek maguknak vagy elválnak és újból megnősülnek. Megrendíti és bizonyos esetekben a fejvesztettség állapotába készteti őket a felismerés, hogy bár magasra kerültek, de feljebb már nem mehetnek, mert a metaforikus kúp teteje lapos és kör alakú, s felette már csak az ég. Egyik álmában Dr. Dana Vrchlická helikopteren érkezett hozzá, leszállt a körbe, maga mellé ültette Szilvesztert és felszálltak a csillagok közé. Éjszaka erősen horkoltál, mondta másnap a felesége, zengett a hálószoba, úgy horkoltál, de nem ébresztettelek fel, hagytalak aludni, mert fáradtnak látszol. — Rengeteg dolgom van — válaszolta futólag és kissé bűntudatosan —, elborít a munka, nagyrészt a formális hivatalnokoskodás, de el kell végeznem, mert követelik. Unom már, de nem menekülhetek. Aznap a hivatalából felhívta Vrchlickát. — Vrchlická elvtársnőt kérem — mondta kissé bizonytalanul a központnak és hallgatta, hogyan zúg, perceg és sustorog a telefonban a semmi, az űr, amely a következő másodpercekben élettel telik meg, és érzékelhetővé teszi számára azt az embert, aki kivetette békéjéből és nyugtalanító latolgatások tavába vetette, mint egy elveszejtésre ítélt kölyökkutyát: ússz, ha tudsz! — Igen ... — mondta egy idegen női hang. Ű az? És ha nem ő? Nem volt biztos a hangban. — Igen... — ismételte közömbösen a hang —, halló... — le ne tegye a hallgatót. — Vrchlická elvtársnőt. .. — A telefonnál... — Itt Szilveszter ... — 0, hát maga...?! — a hang közvetlenebb, egyszerre ismerős lett. — A hangját akartam hallani. — Igazán...?! — Őszintén csodálkozott és tréfásan folytatta. — A hangom miatt még senki nem hívott telefonon. Sokan hívnak naponta, állandóan keresnek, hívnak a központból és a körzetről, felcsengetnek az osztályról, hív az igazgató és a szak- szervezeti elnök, keres a férjem, a barátok és az ismerősök, néha a gyerekek is felhívnak, ha késébb megyek haza, de azért, hogy a hangomat hallja, soha senki nem hív. Mindenki akar valamit, tényeket és adatokat kérdeznek, kérik a véleményemet, hívnak és üzennek, de a hangomra nem kíváncsiak. Maga komolyan a hangomat akarta hallani? — Napok óta — vaMotta be Szilveszter. — Nagyon akartam hallani a hangját. Szeretném, ha most nevetne. Bár elismerem, nincs oka, hogy nevessen, de szsretném... Vrchlická nevetett és ő megállapította, hogy távolról is önmagát adja a nevetésével. — Felmennék ... ha nem zavarom... — mondta habozva. — Miért ne ... jöjjön bármikor. Aztán két napig várt, hogy azt mondhassa: nem ért rá, sok dolga volt. Nem akarta, hogy a sietése nevetséges mohóságnak tűnjék. Elégedetten állapította meg, hogy bírja
