Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Csáky Károly: Magyar regionális lapok Dél-Szlovákiában

kukoricák” (76/17), vagy a „kiállítást rendeztek be”, a „többi szavaink”, „dinamikus fejlődésről számolhatunk be a kukoricánál”. (76/44)

A szintaktikai hibák közül említhetnénk példát a rossz jelzős szerkezetre, a tagmondatok helytelen kapcsolódására stb. Rosszul szerkesztett hosszú mondatok úgyszintén előfordulnak a lapban.

A helyesírásra sem ártana olykor nagyobb gondot fordítani Dunaszerdahelyen. A felületes munka következményei lehetnek az alábbi hibák: „szavazó helység” szavazóhelyiség helyett (76/44), „Csehszlovák—szovjet barátsági hónap”.

Színvonalasabb járási újságjaink közé sorolhatjuk a komáromi DUNAJT (DUNA) is. A szlovák és a magyar nyelvű hetilap együtt jelenik meg négy-négy oldalon, ára ötven fillér.

Ami az első szemügyrevételezés után is jó benyomást keli: az emberben, az a lap tipográfiája. Különösen a tiszta, éles fekete-fehér fotók érdemelnek elismerést.

Az újság tartalma megfelel a követelményeknek. Ehhez a tudósítók, a külső munkatársak is hozzájárulnak. Külön elismeréssel kell szólnunk arról, hogy az újság frissen reagál a kulturális eseményekre — pl. a Jókai-napokra, a MATESZ egy-egy bemutatójára, a Dunamenti Múzeum kiállításaira stb. De olvashatunk méltatásokat a város nagy szülötteiről, a jelentősebb események évfordulóiról stb. Az olyan rovatok pedig, mint a MATESZ Notesz és a Szép Szó, csak emelik a lap színvonalát.

Bár a komáromi járás hetilapja nyelvi szempontból is színvonalasabb néhány elemzés alá vetett újságunknál, az előforduló hibákat itt sem hallgathatjuk el. Annak, hogy ritkábban találkozhatunk terjengős vezércikkekkel, bonyolult frázismondatokkal, csak örülhetünk mi is meg az olvasó is. Ám előfordul még, hogy akik hivatalból írják az ünnepi cikkeket, nem tudnak szabadulni a terjengős stílustól, a nyelv sallangjaitól. Az 1980/35. számban tettek közzé olyan írást a tanévnyitás alkalmából, amely a hibákkal teli mondatok s az erőltetett eszmei mondanivaló miatt bizonyára teljesen hitelét vesztette a szakemberek s az olvasók előtt. A fenti állítás bizonyítékaként talán elég az alábbi „ékes” szövegrészt idéznünk: „De ezek a virágok kifejezik a Szlovák Nemzeti Felkelés hősei iránti hálánkat is, akik 36 évvel ezelőtt éles osztályharcban kiharcolták számunkra a jelenlegi feltételeket. Hiszem, hogy pedagógusaink és nevelőink alkotó módon elgondolkodnak a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékán, a tanítók országos konferenciája záradékainak intencióin és főképpen a CSKP 15. plenáris ülésének határozataitól ihletve ismét elszántan felsorakoznak, hogy szocialista társadalmunk beléjük vetett bizalmát a gyermek és az ifjúság kommunista nevelése céljainak megvalósításával hálálják meg.” Ugyanebben a vezércikkben a rossz fordítás következtében olyan nyelvhelyességi hibák, magyartalan szókapcsolatok fordulnak elő, mint a „kevesebb arcpírral”, „fogják folytatni”, „ki fogják használni”, „fogjuk megvalósítani”, „fogják elözönleni”. És van még ebben a cikkben ilyen sefüle-sefarka mondatocska is: „Az új iskola a második otthonuk lesz, és a tanító elvtársnők szimbiózisai a gyermeki érzelmeknek és a felnőttek bölcsességének.” De idézhetnénk a többi számból is olyan hibákat, melyektől Komáromban is illő lenne megszabadulni.

BEFEJEZÉS

A fenti elemzés — bármilyen hosszúra is nyúlt — csak részben érintheti azokat a problémákat, melyekről már régebben szólnunk kellett volna. Egyébként tíz járási újságról lehetetlen ilyen formában pontos és alapos képet festeni. Mégis úgy gondolom, az olvasás és elemzés közben felmerült gondolatokat érdemes összegezni, s nem árt a tanulságokat se levonni. Észrevételeimet röviden így foglalom össze:

1. Munkakörülmények és munkamódszerek

Ha hiányosságokról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, milyen körülmények következményei ezek. Vajon megvannak-e a feltételek egy-egy szerkesztőségben ahhoz, hogy színvonalasan szerkeszthessék a lapot? Most ne az újságírók felkészültségéről beszéljünk, hanem a külső körülményekről, az objektív tényezőkről. Például arról, hogy Galántán, de máshol is, szinte egy szál szerkesztőnek kell hétről hétre oldalt írni-szerkeszteni. Vagy arról, hogy a nagykürtösi meg a lévai szerkesztőnek több flekknyi anyagot kell lefordítania rendszeresen — máról holnapra. És a szer