Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Csáky Károly: Magyar regionális lapok Dél-Szlovákiában

kesztőknek kell riportra járniuk, fényképezniük, filmet előhívniuk, tükröt készíteniük, vagy nyomdai korrektúrát végezniük szlovák szedők után Zólyomban vagy Nyitrán.

Sokszor merevségek, formalitások, berögződött rossz szokások is nehezítik a szerkesztők munkáját. Például az, hogy az első oldal anyagát szinte mindenütt szószerint kell átültetni.

2. Szakmai jelkészültség

Nem ártana néha azt sem felülvizsgálni, kiből, milyen körülmények között, milyen feltételekkel lett újságíró, szerkesztő. Mintha egyes lapjainknál magyar szerkesztőink a stilisztika meg a helyesírás alapvető szabályaival se lennének tisztában.

Tudom, komoly feladatok elé állítják a járási lap (sokszor egyetlen] szerkesztőjét, mikor különféle témájú szövegeket kell lefordítania. Sokszor bizony erejét is felülmúlja ez a munka, s ráadásul még az idő is sürgeti a fordítót. Ilyenkor következik aztán a kapkodás, a bizonytalankodás, az „egyenesbe való fordítás”, a „mindjárt-gépelés”. Ennek következményét pedig édes anyanyelvűnk sínyli meg.

Űjságírószövetségünknek, a CSEMADOK nyelvi szakbizottságának, a Madách és a Pedagógiai Könyvkiadónak a maga módján feltétlenül segítenie kellett volna már ezen a helyzeten. Hogy hogyan? Pl. különféle kiadványok megjelentetésével. Egyszerű (akár sokszorosított) formában kiadhatnák a különféle szakágazatok (mezőgazdaság, ipar, építészet, egészségügy stb.) terminológiai szótárát, a legfontosabb kifejezések pontos magyar jegyzékét. Mert csaknem hiábavaló a lassan kibontakozó nyelvművelő mozgalmunk, ha ezzel egyidőben hagyjuk, hogy járási lapjaink veszélyesen fertőzzék nyelvünket.

3. Lapjaink tartalma

Erről már külön-külöm is szóltam az elemzésben. Talán még annyit: fölösleges a járási lapokban minden eseményről, hivatalos ülésről terjedelmes anyagot közölni. Az olvasó nem kíváncsi pl. annak részleteire, hogy hogyan zajlott le a kisállattenyésztők vagy a tűzoltók járási konferenciája. Azt sem igényli, hogy a tudósító 15—20 sorban csak azok nevét és titulusát sorolja fel, akik egy-egy gyűlésen az elnöki asztalnál ültek. Ezek krónikába, jegyzőkönyvbe való adatok; az újságot szárazzá, unalmassá teszik. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy járási lapjainkat elsősorban a munkások és parasztok széles tábora olvassa. Továbbá nem ajánlatos a hadsereg napjáról vagy a rokkantak évéről sem terjedelmesebb vezércikkeket írni, mint pl. az Oj Szóban. Különösen rossz magyar nyelven nem.

Járási lapjainknak elsősorban olyan hasznos dolgokkal kellene foglalkozniuk, melyekkel a központi újságok nem foglalkozhatnak részletesen. Például a vidék gazdasági problémáival, a dolgozók specifikus helyzetével; a szűkebb pátria munkásmozgalmi hagyományaival, szociográfiájával, irodalmi emlékeivel, táji-néprajzi sajátosságaival stb. Az újság hasábjain kaphatnának helyet a honismereti jellegű írások és a hely- történeti munkák is.

4. Javaslat

Lehetővé kellene tenni, hogy a jövőben a járási újságok magyar szerkesztői is rendszeresen találkozhassanak: megismerkedhessenek egymással, munkájukkal; kicserélhessék tapasztalataikat, közösen keressék a megoldások jobb lehetőségét.

Intézményeinknek, de különösen az újságíró-szövetségnek különféle szimpóziumokat, tanfolyamokat, szakszemináriumokat kellene szervezniük, ahol szerkesztőink konkrét dolgokkal, hasznos tudnivalókkal ismerkedhetnének meg.

A járások felettes szervei behatóan vizsgálják meg — vizsgáltassák meg — hetilapjuk nyelvi-tartalmi állapotát. Mindezt pedig konkrét tettek, intézkedések kövessék, melyek lehetővé teszik, megteremtik a jobb munka feltételeit.

(Az elemzés elhangzott a Honti Közművelődési Klub által rendezett sajtőtalálkozőn.)