Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Csáky Károly: Magyar regionális lapok Dél-Szlovákiában

Istvánon kívül bizonyára sokan tudnák még értékes munkájukkal támogatni az újságot. S ha az első oldalon is eredeti anyagot közölnének, vagy nyelvünk szakavatott ismerőjével lektoráltatnák a lapot, az említett hibákat kiküszöbölhetnék. Ezt pedig minél előbb meg kellene tenni az olyan városban, ahol a magyar újságírásnak hagyományai vannak.

Idén lépett nyolcadik évfolyamába a nagykürtösi járás hetilapja, a HALADÁS. Az újság első oldala a Pokrok szlovák testvérlap hasonmása. Csak a második oldal kínál némi lehetőséget (ha nincsenek átvitelek) az eredeti anyagok közlésére, mivel a következő kettő már szlovák nyelvű. Nem értem, mi az akadálya annak, hogy a magyar újság négy oldalon, önállóan jelenjen meg. A járás lakosainak az 1970-es népszámlálás szerint a 35 %-a magyar. Ennél még több a magyar anyanyelvűek száma. A rozs- nyói járásban pl. jóval kisebb százalékarány mellett is négy oldalas lapot kapnak a magyar dolgozók.

A kürtösi újság cikk- és híranyaga különösen a megjelenés első éveiben volt nehezen érthető. Ehhez hozzájárult a „rutinmunka” meg a sablonszerű és darabos szlovák szövegek még rosszabb átültetése. Mióta a lapnak külön magyar szerkesztője is van, a helyzet egy kicsit változott.

Különösen a második oldal szerkesztési munkájára érdemes odafigyelni. Itt olyan „minirovatokkal” találkozhatunk, mint a Heti Szemle, Tollhegyen, Kis Palóc Néprajz, Fotószem stb. A Szemlében rendszeresen olvashatunk a magyar nemzetiségű dolgozók kulturális életének eseményeiről, a Madách Kiadó könyvújdonságairól, a legfontosabb évfordulókról stb. A lap már eddig is nagyon sok könyvismertetést, jegyzetet, folyóiratszemlét közölt.

A Kis Palóc Néprajz c. rovatban eddig szokásokról, hiedelmekről és régi mesterségekről olvashattunk. A Fotószem a járás amatőr fényképészeinek egy-egy felvételét közölte. Nemrég indult a Tollhegyen c. rovat. Itt főleg glosszákat, bíráló hangvételű írásokat tesznek közzé. A külső munkatársak közül feltétlenül meg kell említenünk Urbán Aladár, Böjtös János és Sebény Ferenc nevét.

Sajnos, azt is el kell mondanunk, hogy a kürtösi lap egyes számaiban még mindig nagy mennyiségben fordulnak elő a nyelvhelyességi hibák. Kötőszóhalmozásokkal, szórendi zavarokkal s az utalószók helytelen használatával gyakran találkozhat az olvasó.

A zavaros szövegek okainak gyökerét sokszor a szlovák anyagban kell keresnünk. Már ez is teli van frázisokkal, nyakatekert mondatokkal. Nagy hiba az is, hogy félünk a szabad fordítástól. Egyszerűen nem akarjuk tudomásul venni, hogy bizonyos állandó szókapcsolatokat és sajátos szószerkezeteket nem lehet szószerint, sornyi pontossággal átültetni.

Hogy fordításkor milyen hibákba eshetünk, arra bőven kínál leltárt a lap 1980. évi utolsó számának csaknem egész oldalnyi vezércikke. (Egyébként ilyen hosszú vezércikkeket még központi lapjaink sem közölnek!) A cikkben nem egy ilyen mondatot találunk: „Az elmúlt 5 év folyamán járásunkban fokozott figyelmet szenteltek a tanulók műveltségi színvonala fejlesztésének, a gyermekek száma növelésének az iskoláskor előtti berendezésekben, az iskolai napközi otthonok és klubok hálózata bővítésének.” Idegenül hatnak nyelvünkben az ilyen kifejezések is, mint „a mezőgazdaság intenzifikálásának feltételei”, „emelkedést jegyeztek fel”, „költségvetési befektetés”, „pedagógusi testület”, „az ipar kapacitásainak kiépítése” stb.

Rendszeres olvasója-figyelője vagyok a lévai járás magyar nyelvű hetilapjának, a GARAMVÖLGYÉNEK is. Ez hasonló formában jelenik meg, mint a nagykürtösi Haladás (holott a magyar lakosság száma itt még több); a különbség talán az, hogy a Garamvölgye első oldalán több az eredeti írás. Vezércikkei is rövidebbek, értelmesebbek. Az írásokra általában jellemző a tömörség, a lényegre való törekvés.

Sajnos, ez a lap sem mentes a stilisztikai és a nyelvhelyességi hibáktól. Gyakori az igekötők halmozása, a szóismétlés, a névelők elhagyása stb. Az 1980. ápr. 17-i szám vezércikkében egymást követően fordulnak elő az olyan igekötős szavak, mint a „megszületett, megalakítója, megalkotója, megszervező, megértse”. Egy másik vezércikkben pedig a melléknév felső foka fordul elő egymás után többször is ilyen változatokban: „legrégibb, legfontosabb, legnehezebb, legigényesebb, legörömtelibb, legjobb, legnagyobb.” (80/25)