Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Egri Viktor: Fehér éjszakák (regényrészlet)
golóvá csapott e pillanatban a nagyterem hangulata. Kitört a viharos erejű taps, hosz- szú percekig zúgott, előkerültek a kendők és színesen lobogtak a tűző napfényben. Egy kanadai küldött nagy békegalambos zászlót emelt a feje fölé és mialatt lobogtatta, hatvannyolc ország küldöttei kiáltották az emelvény felé: — Béke! Béke! Megvédjük a békét! Már nem volt elég a taps és a lelkes kendőlobogtatás. Az előttünk ülő ázsiai küldöttek, indiaiak, kínaiak, koreaiak, vietnamiak, indonéziaiak felálltak a padokra, az egyik közülük apró darabokra szaggatta a keze ügyébe akadó papirost és konfettiként szórta, dobálta előre, közben fönn az emelvényen és lent a szűk padsorokban lánccá fonódtak a küldöttek, egymás kezét megfogva ütemesen éltették az ember nagy reményét, a békét! Aztán már ez sem volt elég, a túláradó lelkesedést kézszorításban, ölelésben kellett levezetni: ázsiaiak amerikaiakkal ölelkeztek, fehérek feketékkel, brazil négerek és mulattok szovjet emberek kezét szorongatták. Félóra is beletelt, míg lassan megindult az éltetésben, kendőlobogtatásban kifáradt embersereg a kijáratok felé. A műteremben
