Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Zs. Nagy Lajos: Virágének, Csövek, Nyár, T. asszony nárciszai (versek)

közönyösen és felelőtlen/ül rokonok mégis ők sőt édestestvérek pedig vas ból van az egyik a másik ér des betonból kerámia cső a harmadik mégis testvérek ők testvérek mind a csövek hiszen egytől-egyig lyukasak átsüvít rajtuk a szél ,

„Kertem’ nárczisokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim’ éltetőd;”

(Csokonai]

Annyi a nárcisz, hogy megsárgulok, Sárgaságomban világgá futok.

E sok virágot T. asszony nevelte.

Most csak e színhez van őnéki kedve.

S rokonságához: zöldhöz, haragoshoz.

Néha a kékhez, mely — úgymond — reményt hoz.

Reményt ahhoz, hogy talán van remény.

S bár sárga már, még az is költemény,

a szürkéhez, a feketéhez képest, s hogy Zsé ettől is meghatódni képes.

S igaza van, hisz lám itt sárgulok.

Ide kötöznek dévaj nárciszok.

T. asszony nárciszai