Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Ozsvald Árpád: Aki kilép az ajtón, Fauszt-monológ, Marcus Aurelius (versek)
OZSVALD ÄRPÄD Aki kilép az ajtón Aki kilép az ajtón, — valamit benn felejtett. Emlékeit rejti Mózes kosarába és áll a kavargó vizek partján A csecsemő sírása sokáig ott kering a hajladozó nád fölött. Fauszt-monológ Ide az ördögi pecsétet! Vállalom a poklok kínjait, csak a fiatalság szálló hintájával még egyszer az egekbe repüljek! Marcus Aurelius Marcus, göndörszakállú, szomorú szemű filozófus, isteni császárok legkülönbje, valaha itt merengtél a vad kvádok földjén, s míg figyelted némán a szeszélyes Garam zavaros vizét, viasztáblára róttad vallomásod az örökké változó világról az emberi balgaságról. Biztattad magad egyre: Légy derűs! Állj meg a saját lábadon! Másoktól ne függjön nyugalmad. S míg körülötted üvöltő harcosok rohantak, békére vágyó szivedet már marokra fogta a döghalál.
