Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Tőzsér Árpád: Téli levél a kedveshez, Tanulmány egy Bosch-képhez (versek)
tőzsér Arpád Téli levél a kedveshez Itt, Koritnyicán hideg van, fázom — A havas Prašivá kihűlt kemence. Hiába csatolom sílécemet fel: nem melegítnek az emlékek se. Itt Koritnyicán csendes öregek botorkálnak a hóba vájt utón — Botorkálunk nagy havakban mi is, én Koritnyicán, s te hol? nem tudom. Itt Koritnyicán alacsony az ég, csak fától fáig repül a madár. Két fáradt szárnya tétován verdes — Csak lebeg. Hinnéd: félúton megáll. Elfáradt szárnyként verdes a szó is (Jött már a postás? Mért jön oly soká?) Elfáradt szárnyként, melyhez nincs madár, csak lebegés van és nincsen hová. Tanulmány egy Bosch-képhez Műfaja: életkép. Anyaga: diófa, olajfesték, fény s a dolgok hiányzó árnya. Tárgya: a Középkor egyetlen pillanata. Az idő: körülbelül délután 3. A nap éppen leereszti gabonaszőke haját a sík flamand tájra. Szép Fülöpné, született Örült Johanna azt suttogja spanyol gyóntatója napraforgónyi fülébe, hogy éjszaka a navarrai infánsnő egy afrikai macskával szerelmeskedett,
