Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Varga Rózsa: A cseh, szlovák és magyar szocialista költészet genezise

szetnek egy ú] műfaja, a szatirikus költészet, melynek önálló szatirikus munkáslapok lettek a fórumai. Ilyen volt Prágában a Bič (Ostor 1890—93), Hoblík a rajblík (Gyalu és ráspoly), Brünnben a Rašple (Ráspoly; 1890—1920), Pilsenben a Zumbera (Akna­fészek; 1892—1920). A szlovák munkásköltészet több évtizedes megkésettséget jelez a magyar és a cseh munkásköltők jelentkezéséhez viszonyítva. A századforduló körül induló szlovák mun­kásköltészet formai kifejezőeszközeiben (versformák, strófaszerkezetek, költői attitűd) jórészt ugyanúgy a hagyományos népköltészethez és a szlovák polgári forradalmi romantika, a nemzeti megújhodás költészetéhez kötődik, mint a harminc-negyven évvel korábban indult cseh és a magyar. Ugyanakkor kevésbé érvényesül benne a republika- nizmus, Petőfi hatása, a világ közeli megváltoztatásának lehetőségébe vetett hit, a for- radalomvárás. Az eltérések alapvető oka, hogy a szlovák munkásköltészet első nemze­déke a munkásmozgalom reformista szakaszában, a II. Internacionálé megalakulása után lépett be az irodalomba. Hasonlóan meghatározó szerepe volt azonban annak is, hogy a szlovák szellemi és irodalmi élet egészében lényegében egészen az 1918-as államfordulatig a XIX. sz. elején kialakult polgári, romantikus nemzeti egység eszmé­nyei uralkodtak, s a társadalom differenciált szemléletének kialakulását a nemzeti kérdés megoldásának aktualitása nehezítette. Mindemellett a szlovák munkásköltészet éppen ezen a téren jelentett lényeges előrelépést. A szavalásra, éneklésre szánt versek nagyrésze a romantikus költők verseinek parafrázisa, amelyekben az átvett formák, strófaszerkezetek mellett a szövegkontextusokban végrehajtott alakítások jelzik a szem­léletváltozást. A romantikus költők „nemzet”, „Szlovák” szavait felváltja a „szegény”, a „munkás”, a „nép”. A név nélküli és álnevekkel közzétett versek többsége kö'Zött a sajtóban néhányan a saját nevükkel szerepelnek, így pl. Podlučinsky, Roztocky, Danula, Rachovsky, Peter Mráz s a két legjelentősebb szlovák munkásköltő, Andrej Hvizdák és Václav Chlumecký. Költészetük alapvonásai nagyjából megegyeznek. Verseiket éneklésre vagy szavalásra szánták, s eszerint a népdalok vagy a nemzeti megújhodás romantikus költészetének példáiból indultak ki. A dalformák a népdalok, a versek ismert költők verseinek — Janko Král: Slovo, Jan Botto: Pochod, Xomášik: Hej Slováci, Matuška: Nad Tatrou sa blýska — parafrázisai, átvették azok szimbolikáját, metaforáit, néha szinte a teljes szövegeket, s csak a „Slovák”, „Slovensky” szavakat cserélték fel „a nép” a „szegény" szavakkal. Ha Jariko Král pl. azt írja: „Hore za česť, slobodu, slovenskému národu”, Ján Pecka „slovenskému” helyett azt írja: „chudobnému národu”. A példáknak és a versek funkcióinak megfelelően a recitatív, himnikus hangnem az uralkodó. A közvet­len agitatív, felvilágosító politikai költészetben megjelenik a dialogizált forma, és jel­legzetes műfajként a munkásmozgalom kiélezettebb differenciálódásának, a jobboldali szociáldemokrácia és a kommunista baloldal szétválásának Idején a szatíra. Andrej Hvizdák — az első olyan szlovák autodidakta költő, akinek önálló verskötete (Slovenské robotnícke piesne. 1911 — Szlovák munkásdalok) és prózakötete is meg­jelent (Zborník humoristických a vážnych prednášok. 1913. — Humoros és komoly előadások gyűjteménye). Václav Chlumecky-Enspenger (1861—1944) jutott az autodidakta munkásköltők közül Szlovákiában a legmagasabb színvonalra. Sokoldalú munkás, porcelán és üvegfestő, újító, politikus, újságíró és még tudományos ambíciói is voltak; egy matematikai tárgyú könyvet és egy eszperantó nyelvtant is megjelentetett. A szlovák költészetben addig ismeretlen intenzitású politikai költészetet hozott létre, verseinek egy része folklori- zálódott, közülük a legnépszerűbb a „Hor’ sa Slovač” című. Ja som drevorubač Slovák, Buta tót ma volajú Za to že som velký dobrák, 2e môj jazyk neznajú, Za to že tak lacno robím, v halene a kopcoch chodím, tak som buta tót. Rež a kálaj, sekaj lámaj, rúbaj buta tót.

Next

/
Thumbnails
Contents