Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

gébé sorolták. Az összeírást végző török katonák településről településre járva név szerint összeírták a lakosságot. A hódolt lakosság, illetve a családfők cenzus [pénzadó) szerinti összeírásának ott kellett megtörténnie, ahol azok már tíz év óta folyamatosan laktak. Mocs első török defterében az alábbi családfők kerültek ekkor összeírásra: Gyarmati Albert, fia Lukács, Sánta István, fia Jakab, Bernét Mihály, Szőke Balázs, fia Tomás, Góri Ágoston, Kovács Lajos, testvére Pál, Búcsi Albert, fia János, Pásztor Gergely, Kalmár Ambrus zsellér, Vida Benedek zsellér, fia András, Rabocski Benedek, fia Pál.

A lakosság név szerinti nyilvántartása azt a célt szolgálta, hogy a falura kivetett adót a megnevezett családfők kötelesek voltak megfizetni, mivel annak teljesítéséért személy szerint ők voltak a felelősök. Az adófizetőképes családfők, akiket a török adószedők (rendszerint katonák vagy íródeákok) rajáhnak neveztek, a magukkal egy háztartásban élő felnőtt fiúgyermekeiket is kötelesek voltak a jegyzékbe beíratni. A tűrök defter a lakosság adófizetőinek névsorát és ezeknek a szolgáltatáskötelezettségeit részleteiben is, és egy összegben is, kimutatta. A falu földjét a szultán magántulajdonának tartották és az egy-egy háztartás által megművelt földet az adójegyzékben feltüntetett családfők személyesítették meg. Ha a fejadójegyzékben feltüntetett keresztény jobbágyok (rajáh) nem művelték meg a földet, így nem tudták teljesíteni a rájuk kivetett adót, akkor a helység együttesen fizette a kiszabott büntetést.

A köznép az egyes vidékeken kezdett megbarátkozni a török igával, amelyet enyhébbnek tartott, mint eddigi terheit. Még a kétfelé adózás terhét is vállalta, csakhogy nyugta legyen a sarcoló hadaktól. A töröknek való formális behódolás után ugyanis csak féladót kellett fizetnie korábbi földesurának. Oláh érsek, Mocs földesura, a török hódoltság korában is megtarthatta Papy Demetert a párkányi (kakathi) uradalmi tisztségben. A tiszttartó, akinek Mocs is adózott, 1567. szept. 15-én esett el egy összecsapásban. Hasonló sorsa lett több utódának is a tiszttartóságban, így Eszterházy Ferencnek, Csiffáry Mátyásnak és egy Benedek nevű uradalmi tiszttartónak. Az utóbbiak nem a .törökök, hanem a császár zsoldosainak golyóitól haltak meg és hiába „könyörögtek a vallonoknak összetett kézzel, hogy a szegénységet ne tegyék tönkre, mégis mindkettőt átlőtték”.

Oláh Miklós érsek 1559 és 1561 között egyházlátogatást folytatott az esztergomi egyházmegyében, de Mocsra a török jelenlét miatt nem juthatott el. A falu ekkor már véglegesen behódolt a töröknek. A hódolt falu önként alávetette magát a török adózásnak, de jogilag továbbra is a királyi Magyarországhoz tartozott és annak fennhatósága alatt állott. Mocs ezután ún. féladót fizetett a királynak, de úrbért már nem fizetett egykori földesurának (Báthory halála után a király nem iktatott újabb birtokost a faluba), tovább fizette az egyházi hűbérúrnak járó adót és természetesen a töröknek is adózott.

Mocs falu keresztény földesura 1570 körül Verancsics Antal esztergomi érsek volt. Az érseki uradalom tiszttartója pedig Eszterházy Ferenc, aki — mint említettük — a török elleni összecsapásban esett el. Az érseki uradalmi birtok katonailag volt megszervezve és a tiszttartó katonai rangot viselt, így követeléseinek teljesítésére katonai eszközöket is igénybe vehetett. Az érseki uradalom három jobbágyfaluja, Búcs, Muzsla és Mocs „szegény megnyomorodott jobbágyi” 1570. május 23-án panaszlevéllel fordulnak keresztény földesurukhoz, amelyben a tiszttartó önkénye és a szokásjogtól eltérő, fokozódó terhek ellen tiltakoznak. A jobbágyok panaszaik között nem sorolják fel összes terheiket és kizárólag a szokástól eltérő terheket sérelmezik, mégis a jobbágylevélben foglaltak -— a török defterrel együtt — fényt vetnek a jobbágyság helyzetére Mocsen.

Az 1548-i országgyűlés 71. te. szabályozta a jobbágyság terheit. Ezek szerint a bér fejében fizetett adózásra köteles volt minden nős paraszt, akár telkes gazda, akár csupán házbirtokos és zsellér, évenként két részletben (ősszel és tavasszal) 1 arany forintot, vagyis 100 dénárt fizetni. Ezen kívül voltak még a rendkívüli adók. Élelmiszereket és robot címén havonként 1—1 csirkét, évenként 2 libát, minden telek után 1—1 hízott disznót kellett adni és heti 1 napban a földesurának a szántást, vetést, kaszálást, fuvarozást, aratást végezni, úgy, hogy az igásrobot évenként 52 napnál több nem lehetett, míg a zsellér tehetsége szerint robotolt. Ajándékok címén felavatáskor, beiktatáskor az érseknek vagy a kanonokoknak cenzust (pénzt) vagy élelmiszert (halat, kappant) kellett adni. A mocsi jobbágyok levelükben arról panaszkodnak, hogy a heti két nap helyett „egész hétiglen is kell mi kaszálnunk és mind aratnunk a tiszttartók