Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Varga Rózsa: A cseh, szlovák és magyar szocialista költészet genezise
nél, amit fokozott a nemzetileg idegen nagytőke és a hazai szlovák kistőke közti ellentét közéleti és sajtóvisszhangja. Ugyanakkor szlovák szocialista sajtó hosszú ideig nem létezett. A cseh, magyar és a magyarországi német szociáldemokrata sajtó első kísérletei az első szervezetekkel szinte egyidőben jelentek meg. Az első szlovák nyelvű szociáldemokrata lapok létrehozására azonban csak a 90-es évek második felében került sor (Nová Doba, 1897; Zora 1897) a rendszeresebben megjelenő Robotnícke noviny, pedig csak 1904-ben indult.17 Szocialista jellegű szlovák irodalmi művek rendszeres közlésére tehát lényegében csak a századfordulótól kezdve volt lehetőség. A magyarországi szociáldemokrata mozgalom szervezeti formái tehát nem kedveztek a szlovák munkásfolklór s egyáltalán a szocialista irodalom felvirágzásának. Mire viszont az ehhez szükséges feltételek — a proletáröntudat erősödése mellett a nemzeti elnyomás elleni tiltakozás, az osztályharc elszánt vállalása, a szlovák szocialista sajtó, s a dalok, indulók stb. tömeges terjedésének lehetőségei — kialakultak, a szlovák munkásköltészet már túljutott azon a fokon, amikor műveit még egyértelműen a folklórba lehetett sorolni. Azok a versek ugyanis, amelyek még magukon viselik a hagyományos népköltészet jellegzetességeit, már többnyire a szerzők nevének közlésével jelentek meg, s ugyanakkor az anonim közlemények nagy részének költői is többnyire már nem a folklóralkotások, hanem a hivatásos irodalom példáiból indultak ki, s individuális költői alkotóerők megnyilatkozását tükrözik. A szlovák szocialista munkásköltészetet reprezentálni hivatott „Na svitaní” c. antológia versei igen pregnánsan tükrözik ezt az átmenetiséget. Találunk benne paraszti népdal formájú politikai dalt s a népi csúfolódók hangnemét utánzó, a templomi litániák ősi paralellisztikus szerkesztését követő műfaji travesztiát („Všeobecné litánie”), amely szinte kifogyhatatlan találékonyságú iróniával sorolja az urak és a nép élete közötti ellentéteiket: Že by páni fabrikanti rozdali zisk chudobe! Že by dáky gróf želiaril u sedlaka v porobe! Že by zloba rôznych pánov niekedy sa trestala! Že by grófska vlkomtesa za ševca sa dostala! Že by Rotschild jedol krumple sedem razy za týždeň! Že by farár prijmy nemal v týždni aspoň jeden den! Že by pánstvo svoje handry špinavé si právalo! Že by barón drotárom bol! — To sa ešte nestalo!18 A kötet élén a számos variációban élő, s rendkívül elterjedt „Ty ľude slovensky" című költemény áll, melyet a szakirodalom az első szlovák munkásversként (megjelent a Nová doba 1897. május 1-i számában) tart számon. A vers címe egyben megszólítás, melyben a költő első személyben, mintegy pódiumról szól a szlovák néphez, s így a cím és a strófák mondattanilag is • egymáshoz kötődnek. E dramatikus, szónoki attitűd, a versben érvényesülő fokozás és az utolsó versszak szemantikus ellentétre épülő bonyolult művészi szerkesztése („právo tvoje zločinom, krivda tvoja právom”) a Štúr-nemzedék költészetének alkotó integrálását tükrözi. Attól eltérően azonban már nem a nemzethez, ugyanakkor nem is csak a munkássághoz, hanem a néphez szól, amelynek ellensége mindenki: a gazdagok, földesurak, a papok és az igazságszolgáltatás — tehát az állam is. A folklorizálódott szlovák munkásmozgalmi dalokat ismert szlovák, cseh, orosz, német és magyar népdalok — Pod dubom, za dubom, Volga,Volga, Nékem olyan asszony kell, Unsere Katz stb. — dallamára szerzették, s ezt a közlés mellett rendszerint föl is tüntették. A szlovákoknál úgyszólván a kezdetektől, a cseheknél pedig az 1620-as fehérhegyi csata vereségével kezdődően, az ún. „sötétség korában” a népi kultúra volt a nemzeti kultúra egyetlen letéteményese. A szlovákok kultúrahordozó felsőbb osztályai és rétegei 17. Gosiorovsky, Miloš: Dejiny slovenského robotníckeho hnutia. (1848—1918). Bratislava, 1956, Slov. vyd. pol. lit. 90—107. I. 18. Na svitaní. Výber z poézie robotníckych autorov. Bratislava, 1962, Slov. vyd. krásnej lit. 284. I.
