Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Varga Rózsa: A cseh, szlovák és magyar szocialista költészet genezise

hogy a magyarban a paraszti népköítészet hagyományai erősebben dominálnak, s hogy az egymástól eltérő progresszív történelmi hagyományok a munkásfolklór színezésében is a nemzeti sajátosságok érvényesülését tükrözik, de az is, hogy a magyar és a szlovák munkásfolklőr a csehnél és a németnél lényegesen szegényebb.15

Ennek természetesen elsősorban társadalomtörténeti — szlovák vonatkozásban emellett a kettős nemzeti elnyomásból eredő — okai vannak. Ha a nemesérc-bányászatot is figyelembe vesszük, Csehszlovákia területén már a XIV—XV. században létezett egy számottevő bányász-proletár réteg. Cseh területeken a kapitalista termelés a XVIII. század második felében jelentős fejlődésnek indult, s a XIX. század második felére a Habsburg-monarchián belül a legerősebb lett. A magyarországi ipari proletariátus kialakulása — amelynek számottevő része a nemzetiségekből toborzódott — lényegében csak 1867 után indult meg, saját kultúrájának kifejlesztéséhez a modern kapitalista nagyipar megjelenéséig — amely általában minden folklór-műfaj virágzásának a végét jelenti — jóval kevesebb idő állt a rendelkezésére, mint a cseh, a német és különösen mint a chartista dalairól híres angol proletariátusnak.

A szlovák munkásfolklőr viszonylagos szegénységét ezen túl elsősorban nemzeti, és

— az abból fakadó — kulturális fejlődéstörténeti okok magyarázzák. A történelmi Magyarország legiparosodottabb területei Budapest mellett a mai Szlovákia területén voltak, s a magyar részek ipari proletariátusának is jelentős hányada szlovák volt. Az I. Internacionálé útmutatásai alapján 1868-ban megalakult első magyarországi szocialista szervezet, a pesti Általános Munkásegylet a proletár internacionalizmus elvei alapján nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül toborozta tagjait és szervezete további fiókszervezeteit, melyekben ott voltak a nemzetiségi munkások is. S noha az I. Internacionálé korszakában a magyarországi szociáldemokrata mozgalom nemzetiségi programja általában előbbremutató volt, mint az ugyanabban az időben Budapesten szerveződő szlovák polgári ellenzéké (Bobula Oj iskola-irányzata) és mint a II. Internacionálé opportunista vezetéséé, amely a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldásának még a lehetőségét sem kereste, a szlovák munkáskultúra, azon belül a munkáskö-ltészet mégsem fejlődhetett a szlovák proletariátus és munkásmozgalma kialakulásával párhuzamosan, mert a magyarországi szociáldemokrata mozgalom szervezeti életében és sajtójában kezdetektől a magyar és a német nyelv volt az uralkodó. Általában a szociáldemokrata mozgalom szervezkedése elsősorban olyan területeken tudott eredményt elérni, ahol a tőke is és a munkásmozgalom vezetése is magyar vagy német volt. így Budapesten és a mai Szlovákia északi területén, a Szepességben. Ahol a szlovákság mint szocialista szervező erő jelentkezett, azt a hatóságok nemzetiségi izgatás címén a legradikálisabb eljárásokkal leszerelték.16 Akadályozta a szocialista eszméknek a szlovák munkások közötti elterjedését az is, hogy a magyar és német tőke meg a szlovák proletár ellentétében a nemzeti szembetűnőbbnek látszott az osztályellentét15. A német szociáldemokratapárt 1885-ben hat kötetes forradalmi dal- és versgyűjteményt jelentetett meg. I. Marx—Engels i. m. 182. jegyzetét. — A cseheknél 1890 — 1920 között 60 munkásdal-antológia jelent meg. (L. Szőke P.: A cseh munkásdalku- tatás eredményei, módszere és feladatai. — M. Zene 1./1960, 409—430. I.) A munkásfolklór feldolgozását és gyűjteményes kiadását még a 30-as években a marxista kritikus, B. Václavek kezdte meg, munkáját újabb gyűjtésekkel kiegészítve V. Kar- busicky és V. Pletka folytatták tovább az 50-es évek közepétől, s az összegyűlt mintegy háromezer munkásdalból antológiákat, katalógusokat, szövegeket és dallamokat együtt közlő köteteket adtak ki, s az ő vállalkozásuk keretében jelent meg a szlovák munkásdalok első jelentős publikációja is. A magyar munkás folklórkutatás és gyűjtés alapjait 1952-ben kezdték lerakni ti.: Gégh Linda: A munkásság néprajzi kutatása. — MTA II. OK. 1952. II. köt. 282—323. I.), de csakhamar elakadt, majd a 60-as években, nem utolsósorban épp a csehek által 1961-ben rendezett nemzetközi néprajzi konferencia sikereinek hatása alatt indult meg újabb lendülettel, s eredményeit Szatmári Antal, Nagy Dezső, Maróthy János, Szőke Péter kutatásai és publikációi reprezentálják.

16. Polányi Imre: A szlovák szociáldemokrácia nacionalista és szeparatista törekvéseinek gyökereiről a századfordulón. — A Szegedi Tanárképző Főiskola Tud. Közi. —i. Szeged, 1963, 213—235. I.