Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

vésének stratégiai jelentőségét bizonyítja, hogy 1848/49-ben is jelentős hadmozdulatok, s kisebb összecsapások is folytak a falu térségében, amely az első világháborút követő forradalom idején is jelentős harci cselekmények színtere volt. A második világháború során pedig hónapokon át súlyos harcok folytak a falu térségében.

A következő fejezetek az elmúlt 400 év hadjáratainak emlékeit idézik.

A TÖRÖK FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

A régi esztergomi járásban, ahová a 16. században Mocs falu is tartozott, 1526 előtt 45 virágzó település volt, de 1531-ben már csak két település fizetett adót, mert a többit felégette a török. A falu ekkor már nem szerepel az adózó falvak között. A következő török pusztítás 1543-ban következett be, amikor a környék más falvaival együtt (Búcs, Karva, Radvány) Mocs a dúlás következtében puszta hellyé vált. A falu lakóit nem érhette váratlanul a török betörés, hiszen közvetlenül a mohácsi csatát követően a Budát megszálló török csapatok már eljutottak Esztergom alá, majd Szulejmán szultán a Duna mentén haladt végig seregével Bécs első ostromára. 1529-ben Ferdinánd császár spanyol zsoldosai dúlják fel a környéket. Ekkor a hadak elől rejtőzni igyekvő lakosság a Duna túlsó partján lévő Gerecse-hegység rengetegében talált menedéket. Az 1543. •évi adólajstrom szerint Mocs falu teljesen elhagyatott.

Miután a törökök 1543-ban Esztergomot is elfoglalták és ott katonai körzetet (szandzsák) szerveztek, igyekeztek a környékbeli falvakat is meghódítani. Az 1549-es urbárium adatai szerint a falu az esztergomi érsek és a Báthoryak birtoka. Ekkorra tehát az elmenekült lakosság már visszatért a faluba és adózott hűbérurának.

Esztergom vármegye legnagyobb földesurai, az érsekség és a káptalan egyházi tisztségviselői is elmenekültek a török elől a megye fő- és köznemességével együtt. Mocs hűbérurai — az érsek és Báthory nádor —, noha a királyi Magyarország területén éltek, még a török hódoltság idején is kísérletet tettek arra, hogy érvényesítsék hűbéri jogaikat a falu népével szemben. Oláh Miklós érsek összeíratja a hódoltság érseki birtokait, köztük Mocs falut is. A környék 15 faluja közül Búcs teljesen elpusztult, Mocs pedig majdnem lakatlan (1554-ben). A falu öit jobbágya Szent György-napkor és Szent Mihály-napkor 1 ft 60 dénárt fizetett, termésük után pedig tizedet voltak kötelesek adózni az egyháznak. Ezen kívül bárányaik és méhkasaik után tartoznak adózni az ■egyháznak, de világi földesuruknak ekkor már nem fizetik a kilencedet (Báthory István nádor halálával Mocson végleg megszűnt a világi hűbéri birtoklás). A falu jobbágyai a dunai halásztanyán fogott vizák, kecsegék és sőregek 1/4 részét az érseknek tartoztak adni. Minden dunai malom évi 1 forintot adott az uradalmi tisztnek. Ezen kívül az érsek búcsi majorsága részére 2 napon át szántottak, 2 napon át kaszáltak. 1549-ben az egyházi adólajstrom 4 portát mutat ki Mocson (A porta vagy kapu fogalma alatt ekkor azt az egész jobbágytelket értették, amelyen egy vagy tötob jobbágycsalád élt, azaz háztartás volt és bizonyos vagyonnal rendelkezett, tehát adózóképes volt). Az Oláh Miklós által elrendelt urbárium (1550) nemcsak a jobbágyterheket sorolja fel, hanem arról is megemlékezik, hogy a falut, amely részben elhagyatott, Bajcsy János oláhújvári (érsekújvári) lovashadnagy, uradalmi tiszttartó „most telepíti újra.” E telepítés után 5 lakott jobbágytelek van a faluban, de 1556-ban ismét csak 3 porta után adózott a falu. (A portát művelő nagycsalád általában 2—3 kiscsaládból állott, családonként 5—7 fővel. így a falu adózó népessége mintegy 60—70 fő lehetett ekkor. Mivel a falvak társadalma ekkorra erősen tagozódott volt, zsellérek, cselédek, tehát a nem adózó réteg, az adót nem fizetők a falvak lakóinak mintegy 40—50 %-át tették ki. Ezek szerint Mocs falu lakóinak száma hozzávetőlegesen 100—120 lehetett.)

A falu 1552-ben, tehát két évvel Bajcsy hadnagy telepítése után, már szerepel az esztergomi szandzsák fejadó defterében (adólajstromában) is. Ez az adójegyzék 6 házat mutat ki a faluban.

A törökök nemcsak eltűrték a lakosság visszatérését, hanem különféle ígéretekkel, kedvezményekkel bátorították is azt. A kedvezőbb adófeltételek is serkentették a visszatérést: a marhaadó vagy a fűpénz csak egy oszpora (azaz 2 dénár) lett és a gazdaságban használt igavonó marha után sem kellett tizedet fizetni. A törökök távolabbi vidékekről is telepítettek lakosokat az elhagyatott falvakba. A behódolt falvakat a törökök összeírták és megadóztatták. Mocs falut az esztergomi szandzsák közigazgatási egysé-