Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében
Hogy a börzéken följebb rohanjon az árfolyam, Hogy ára legyen szénnek és acélnak, Hogy gömbölyűre hízzanak a halál kerítői, Hogy paktálni tudjanak sima diplomaták, Hogy betyár toliforgatók hazudhassanak tovább, Hogy császárok s királyok üljenek bársony trónuson, És legyenek vidám professzoraink, Kik eltűnődnek foszgéngázokon, És legyenek öntelt hivatalnokaink, És szülessenek új paragrafusok, Azért kellett megdögölnetek — Nem szabad feledni a történteket, főként azoknak, akik átélték a borzalmakat. Ezek nem is tudnak feledni, szörnyű emlékeik állandóan kísértenek. S mint az eszméletlenségből, némaságból ocsúdó sebesült, akinek először gyermekkora hangulatai villannak fel emlékezetében, de már a háború apokaliptikus képeivel keveredve, fájdalmasan elkiáltja a megszólalás sóvár gyönyörét: ... Én néma voltam Sokáig s még akkor is, mikor már beszéltem, És a nyelvem vígan forgott, néma voltam És mindenről beszéltem, de néma voltam És néma voltam mind mai napig, Mert el nem mondtam, mit el kelletett, Mit el nem mondván, némaságnak átkát Éreztem volna holtomig. Halljátok hát a szót, Mikor a néma beszélni kezd. Halottak kék nyelve nem beszélhet, Csak vádolni tud s azt nem hallja senki sem: Azért beszélek én! S a nyelvem legyen Tüzes harapófogó, mi megcibálja süket fületek, Legyen ébresztő, nagy zengzetes harang, Üllőkön kongó kalapács! Figyeljetek, Emberek! Munkások-testvéreim! Hasonló tematikájú A névtelen halott, s a harmincas évek első felében írt, a háborús élményekre visszanéző Mai Hamlet monológja. Az utóbbiban a háborúellenesség mellett már felismerhetően jelen van az emberiséget fenyegető új veszély, a fasizmus, s vele együtt az új, a minden eddiginél pusztítóbb háború lehetősége: Minek vesződni bús harmóniákkal: katonamarsok rézmoszlaga rcffen s a festő'í kubusos tájképei mögött rohamsisakos rajvonal vonul, tuskésdrótok karmolnak láthatárt, aknák, tankok és lángvetők nyüzsögnek s gázfejlesztő masinériák .. . Különösen megrázó erővel demonstrálja béke utáni vágyát és háborúellenességét a Felébrednek egyszer... című ugyancsak visszaemlékező verse. Az első világháborúban elesett tízmillió katona felébredésének víziója ez a mű. Azoknak a képletes felébredését vizionálja, akik fiatal életüket tőlük távoli érdekek és célok miatt veszítették el, s akik majd egyszer számonkérik sorsukat, a meg nem élt boldogságot és örömet, s akik félelmetes tömegükkel meggátolják az újabb vérontást: tíz millió férfi — lerázzák magukról a földet, a piszkot, a fekete, halott éjszakát, nyújtózkodnak, körülnéznek, indulni: merre és hová?
