Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében

s kik egykor egymás torkát keresték görcsös ujjakkal szorítva a rohamkéseket, most ismerkednek, testvérek, bajtársak s egymást átölelik, franciák, németek, szerbek, magyarok, csehek, oroszok: szövetkeznek a halott katonák!

Erre az előzményre épül szervesen a harmincas években született antifasiszta költészete. Háborúellenessége és antifasizmusa főként a Magyar Nap megjelenése után erősödött fel. Szorgalmas munkatársa lett a szépirodalmi rovatnak is. A Magyar Napban megjelenő versek tematikában és stílusban egyaránt új korszakot képviselnek Forbáth költészetében. Ez a változás egyrészt az ostravai társadalmi környezetnek és politikai légkörnek tulajdonítható, másrészt a Magyar Nap antifasiszta harcának szellemét tükrözi. Már az 1936-os évfolyamban is olyan jelentős versek láttak napvilágot, mint az Egy abesszin fiúhoz, az Üdvöz légy, újszülött, a Pünkösdi rózsák, a Fábry Zoltán stb. Ezek a versek jelzik, hogy korábbi költészetének két alapvető vonása — az ösztönös lázadás és háborúellenesség — a Magyar Nap hasábjain konstruktív forradal- misággá, harcos antifasizmussá alakult át. Ezt az átalakulást a maga belső küzdelmeinek feltárásával, mintegy a verseiben újraélve tükrözi. Tudatosan fordul új művészi módszerek és utak felé. A költészetről és magamról című vallomásszerű nyilatkozatában megkísérli a korszerű és haladó művészet fogalmának meghatározását. Eme átgondolt, kikísérletezett elvek alapján mérlegre teszi saját korábbi költészetét, szigorúan rámutat azokra a jelenségekre, amelyek idegenek a szocialista eszmeiségtől. írásának igen tanulságos az a része, amelyben körvonalazza új ars poeticáját, művészi útkeresésének tanulságait. A korszak legjobb versei e küzdelem jegyében születtek: Panasz és remény, Költőkhöz intő szózat, Ki vagy és merre mész? stb. Ezekben a versekben kora legégetőbb, legnagyobb kérdéseit a szocialista jövő távlatába állítva veti fel. A humanizmus, a társadalmi elkötelezettség és a tömegek felelősségtudatra ébresztésének igénye szól belőlük:

ki vagy és merre mész? szíved hideg kő, közömbös, súlyos kődarab, ablakodat nehéz esőcseppekkel veri a szél, pórul jártál bizony, szitkokat szórnak rád a

szurtos kalibák, az éhezők szeméből vádak fekete tüskéje szúr, s bolyongva kormos városokban, imhol, mindenütt száműzöttek lila szájakkal, mint a súlyos betegek, fáradtan, hontalanul, ficánkolsz, úszol a köznapok vizében, mint az ezüstpikkelyes süket halak, nem hallod asszonyok s gyerekek halálsikolyát Madrid romjai alatt?

túl sok közömbösség van a világon, túl sok türelem, túl sok rozsda van a világon, túl sok régiség, túl sok véres húsnak szegfűi hullanak, harcosok hűlő tetemét füvek zöld lángjai nyalják, a földön Káinnak túl sok árnyéka bolyong s tömegsírok hirdetik Európa szégyenét — mondd, mit felelsz, ha kérdezik tőled: ki vagy és merre mész?

A verseken kívül tanulmányokat, vitairatokat, cikkeket stb. is írt Forbáth Imre a Magyar Napba. A népfrontpolitika keretében tartott előadásainak gondolati lényegét is közölte. A Magyar Fiatalok Szövetsége által szervezett, a kultúrát védelmező irodalmi és művészeti esteken versekkel és előadásokkal szerepelt. Ö írta az ifjúsági szervezet indulóját, cikkeket is közölt sajtóorgánumában, a Kévében. Különösen emlékezetesek voltak azok az élménybeszámolók, amelyekben az írók nemzetközi antifasiszta békekongresszusán tapasztaltakat idézte fel. A Párizsban, 1938-ban megrendezett kongresz-