Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében
nek, hogy Forbáth expressziOnizmusa akkor már a cseh poétizmus eszközeivel gazdagodott, költői megnyilatkozásaiban bőségesen élve a szabad asszociációk sodorta buja képzuhatagok lehetőségeivel. Forbáthot a háború gyűlölete fordította a közösség felé. Apokaliptikus képekben, lázálmok merész képzettársításaiban, plakát-tömörségű sorok súlyos ítéleteiben zúg fel verseiben az Ember vétója az embertelenség ellen. Már a kezdet kezdetén, huszadik éve körül sem a magányos lázadó, a kétségbeesett egyes ember szól a versből, hanem a tömegek szószólója: „Emberek, Munkások — testvéreim! A ti némaságtoknak kell megszűnnie” Egyik legjelentősebb háborúellenes verséből, a Mikor a néma beszélni kezd címűből szól ez az öblös, sodró agitátorhang, amely a világirodalomból Majakovszkij riadóit, a magyar irodalomból Komját Aladár szabadverseit idézi. Olyan előzmények után született, mint a Halotti ima című sötét-tónusú, megrázó litánia a holtakért. A német munkásmozgalom mártírjaira, Liebknechtre és Rosa Luxemburgra emlékezve minden erőszakos halállal halt mártírra gondol: „a tőr, a kard, a revolvergolyó, az ágyú, bomba, lángvető halottairól, a gránáttölcsér, a tank, a gáz, a torpedó halottairól, a békés beavatkozások, a hódítás nélküli béke, a 14 pontok és összes békeszerződések halottairól ..szólnak a parttalanul áradó sorok. Ebbe a sorba, a megrázó, háborút leleplező költemények sorába tartozik az Éjjéli támadás is, mintegy rövid tolipróbája egy későbbi nagy műnek. Benne a szuronyroham öldöklő tébolyát villantja fel: Elkorhadva hóborttól és láztól, Árulások füstjétől sötéten Egymás torkát keressük sikongva, Szögesdrótoknak bokrán csüngünk Zászlók rongyaival Véres kezeinkben. Felhők monstruózusan gomolyognak. Srapneltüzek égnek az éjszakában. Megőrült a föld! Sötét jegenyék és ágyúcsövek Üvöltve zúdulnak fölfelé: Ég felé szögellő torz erekciók! Ezt követően született meg a talán legismertebb és leghatásosabb háborúellenes verse, a Mikor a néma beszélni kezd. A hatalmas (163 sor) költeményben felidézi világháborús sebesülését, amelynek következtében időszakosan megnémult, napokra elveszítette emlékezőtehetségét. A némán és emlékek hiányában, múlt és jövő nélkül töltött órák hangulatát éli át újra megdöbbentő hatással. A némaságból feltörő hang csak a segélykiáltás lehet. Azok nevében szól, akik sohasem fognak tudni beszélni, az örökre elnémultak, a halottak nevében. Szavait nem a gyilkolás mestereihez, a háború hiénáihoz, az öldöklés vámszedőihez intézi, hanem az ágyútöltelékként halálba űzőitekhez: Nektek beszélek: munkások, parasztok Kik ott voltatok az összes frontokon, Kik mindkét oldalán a frontnak, Véreztetek s dögöltetek óriási halomban. Miért? Miért? . .. A feltett kérdésre szinte a tőkés társadalom keresztmetszetének bemutatásával, a háborús helyzet megteremtőinek és vámszedőinek felsorolásával válaszol: Hogy a gyárosok fabrikálni tudjanak tovább, Hogy a kereskedők pangás miatt ne panaszkodjanak,
