Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében

gók, Az erdő kísértetei, az Egy tál krumpli című versek keltettek feltűnést. Ezek a versek őrzik Forbáth vidéken töltött éveinek élményanyagát, hangulatát.

Forbáth 1919-től volt kommunista, a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban kristályosodott ki világnézete. 1921-től tagja volt a CSKP-nek, s a húszas évektől jelentős pártmunkát végzett. De a munkásmozgalommal mégis itt ismerkedett meg igazán, az ostravai bányavidéken, Ostraván, ahol 1932-től tartósan letelepedett. Bekapcsolódása az ostravai politikai-kulturális folyamatba alapvetően megváltoztatta korábbi életformáját. A kávéházi, bohém művészi körökben legszívesebben tartózkodó költő a burzsoá köztársaság legerősebb munkásmozgalmi központjába került. Nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a párt munkájába, különösen az agitációs, felvilágosító tevékenységbe. Az agitációs munkát főként a Levá fronta, kultúrpolitikai tevékenységét pedig a Kultúrny klub (Kulturális klub) keretében végezte. Illusztris társaságba került, olyan harcosaival dolgozhatott együtt a cseh haladó, baloldali kultúrának és művészetnek, mint A. Skoda, Kurs, L. Svoboda, E. Schulhoff és mások. Gyakran fontos és veszélyes illegális pártfeladatokat teljesített. Az aktív pártmunka egy időre háttérbe szorította benne a költőt. Egyre inkább elszigetelődött a csehszlovákiai magyar irodalmi élettől, főként a költészettől. A Favágók c. kötetének megjelenése után évekig csak szórványosan láttak napvilágot versei. Szellemi energiáit a munkások körében tartott előadások és a felvilágosító-nevelő munka kötötte le. Több jelentős kultúrpolitikai akció kezdeményezésében, előkészítésében és megszervezésében vett részt. Ilyenek pl. az amsterdami békekongresszus csehszlovák részvételének előkészítése, az emigráns-segély akció, a szovjet-barátok mozgalma stb. Aktivitása akkor éri el tetőpontját, amikor 1936-ban megalakult Moravská Ostravában a Magyar Nap szerkesztősége. Megjelenése pillanatától a betiltásáig egyik legszorgalmasabb, legtermékenyebb munkatársa volt a napilapnak. Ez a sajtóorgánum fontos szerepet töltött be költői-emberi fejlődésében. A lap jellegét jellemezve a következőképpen emlékszik vissza: „Összefüggésbe hozta a csehszlovákiai magyarságot a magyarországi történésekkel, és rámutatott az ottani haladás legjobbjaira. A magyar sorskérdést a világproblémákhoz kapcsolta, és oldalain a napi kérdések között szerepeltek a spanyol és kínai harcok, a francia népfront problémái éppúgy, mint a fasizmus minden megnyilvánulása elleni harc. Ez a folyóirat elsőízben és valóban közelebb hozta a magyar olvasót a Szovjetunióhoz. így és más módon is felkészítette a magyarságot a közeledő súlyos, korszakalkotó problémákra és harcokra.”

Fábry Zoltánnal ők szerepeltek a legtöbbször a napilap hasábjain.14 Forbáth tevékenységének — hasonlóan, mint Fábry Zoltánénak — legfőbb célja az volt, hogy a politikai-társadalmi helyzet elemzésével rámutasson a veszélygócokra, tudatosítsa a védekezés szükségességét, és felkészítse a baloldali erőket a társadalmi összefogás, az antifasiszta harc feladataira. Ez a társadalmi-politikai harc feloldotta költői elszigeteltségét is, a harmincas évek második fele egyik leggazdagabb alkotói korszaka lett. Amit Fábry Zoltán csinált a publicisztika eszközeivel, Forbáth a költészet segítségével valósította meg. Mindkettőjük munkásságának legfőbb jellemzője ebben az időszakban az antifasizmus és a háborúellenesség.

Forbáth költészetében nem most jelenik meg először az antimilitarizmus, a háborúellenesség. Korai expresszionista költészetét is már az első világháború borzalmai hívták létre. A tizennyolc évesen átélt háborús élményekből egy életre szóló indítást kapott. A versek egész sorát ihleti a roncsolt testek, az öldöklés, a mérhetetlen szenvedés látványa. Az imperialista világégés az iszony kimeríthetetlen forrása lesz költészetében, s még a múlt, a gyermekkor emlékeinek idilli világát is rémlátomásokká torzítja. Hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük: Dalok, De projundis, Halotti ima, Éjféli támadás, A névtelen halott, Csatakép, Mikor a néma beszélni kezd, Felébrednek egyszer stb. Ezekben a háborús költeményekben sok átfedés, összefüggés figyelhető meg a német expresszionizmus háborúellenes költészetével, művészetével. Nemcsak a közös ihletforrás: a háború iszonyata, hanem a tartalmi-érzelmi azonosságok, a borzalmakat felnagyító ábrázolásmód, amely elsősorban a sokk-hatás segítségével akar meggyőzni. A különbözőségek leginkább formai eredetűek. Ezek abból ered14. Magyar Nap 1936—1938. Antológia. Összeállította és a bevezető tanulmányt írta Csanda Sándor. Bratislava, 1975.