Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Szeberényi Zoltán: Antifasizmus és háborúellenesség Forbáth Imre költészetében

okai. Ezért kell minden eszközzel leleplezni a társadalmi igazságtalanságokat és visszaéléseket. Költészetét ennek a célnak rendeli alá, ez lesz legfőbb inspirálója, ihletője az elkövetkező időszakban.

Ebben a konok leleplezési szándékban érintkezik Forbáth lírája a német expresszio- nizmussal Is, innét veszi át minden bizonnyal a deformáció és az élettelen tárgyakat meglelkesítő animálás módszerét. A látszat tudatos és célzatos eltorzításának ezt a hatásos művészi módszerét szívesen alkalmazza a feltárt valóság ellentmondásainak érzékeltetésére. Lényegében hasonló célzattal alkalmazza ezt a kifejező eszközt, mint a költészetében később eluralkodó, különös vonzódással kultivált groteszk ábrázoló módszert. Pályája kezdetétől nem volt idegen tőle a fintor, a költői grimasz, a parodi- kus hajlam, a csak tréfából fakadó formai bravúr, az akasztófahumor stb. De 1924 után felszaporodnak költészetének e jellemzői, főként a fiatal cseh 'költőbarátai hatására. Akiknek ekkor már Nezval volt a vezéregyéniségük, s mozgalmuknak is ő adott nevet: poetizmus. Forbáth irodalmi tájékozódását ekkor már nem gátolja nyelvi nehézség. Lelkes olvasója és propagálója a mozgalomba tartozó alkotók műveinek. Különösen Teige kiáltványa, a Poétizmus (Host, 1924), és Nezval Edison című műve volt a bibliája. Űrá is hatott Apollinaire Pásmo (Égöv) című műve Čapek nagyszerű fordításában, mint ahogy az egész cseh költészet fejlődési irányát meghatározta ez a kötet.12 Barátai közül Nezval volt rá legnagyobb hatással, nemcsak művei (Podivuhodný kouzelník, Pantomíma stb.], hanem egész emberi magatartása, sajátos életfelfogása. De az aprólékos filológiai kutatás szoros összefüggéseket mutathatna ki Biebl szegény proletárhősei, Hoŕejší virágáruslánya, Seifert külvárosi alakjai: a vak harmonikás, tüdőbajos varrónő, sánta tengerész, lámpagyújtogató stb. és Forbáth különös figurái, a társadalommal szembeálló bohémjei, kalandorai stb. között is. Mindezeket a jelenségeket tévedés lenne csupán Forbáth hajlamaiból eredeztetni, még akkor is, ha önironikus és önbíráló hangvételű önéletrajzában ehhez némi tápot is nyújt.13

A húszas évek második fele Forbáth költészetének gazdagodását, sajátos átlénye- gülését hozta. Ekkor alakul 'ki alkotói módszerének két tartósan jellemző eleme: a groteszk és a látomás. A poétizmus esztétikájának hatására költészetének expresszionista nyelvi gazdagságát, túlfűtöttségét színezni kezdi a szürrealista behatás, főként a groteszkba hajló játékosság és a poétikai szabadosság. Különösen témaválasztásában és nyelvi megoldásaiban érhetők tetten a groteszk bizarr megnyilvánulásai (pl. Az erdő kísértetei, Csütörtök délutáni nagy fantázia stb.). Az első pillantásra sok ezekben a versekben a felelőtlen vidámság, a móka, a tisztes polgárt bosszantó csibészség. A poétizmus a vidámságot vallotta világnézetének. Bedfich Václavek szerint ezáltal tölthette be a cseh—szlovák irodalomban a dadaizmus szerepét. Ez az irányzat ugyanis nem vert gyökeret a cseh irodalomban és művészetben. Forbáth grimaszai azonban nem a felhőtlen költői kedély játékai, hanem hadüzenetek, a beteg, korhadt társadalomnak küldött hadüzenetek, amelyek vitriolos gúnnyal, kíméletlen szatírával dúsított, sokszor furcsán groteszk hangú, máskor fantasztikus képekkel meghökkentő versek. A társadalmi felelősségtől áthatott költő reagálásai a gyűlölt, álszent polgári világra. Itt is párhuzamba állítható Nezval költészete Forbáth lírájával, elég, ha Róbert Dávid balladáira gondolunk.

Forbáth a harmincas évek fordulóján tartós érvénnyel kiszakadt a prágai művészvilág bohém légköréből. Ez a változás óhatatlanul éreztette hatását költészetén. Lírájában felszaporodnak a komor színek, különösen a fasizmus terjedésének és erősödésének láttán. A nácizmus németországi győzelme idején Forbáth a csehszlovák munkásmozgalom egyik centrumában, az ostravai bányavidéken tevékenykedett. 1927-ben avatták orvossá, rövid prágai klinikai szolgálat után elkerült a fővárosból, s Morvaország és Szlovákia különböző vidékein dolgozott. A szegények orvosa lett. Ekkor nyílt alkalma először közvetlenül belelátni a vidéki nép nyomorúságába, az osztálytársadalmak népnyomorító igazságtalanságaiba. Az itt szerzett tapasztalatait később felhasználta a Levá fronta keretében végzett propagandamunkájában. Ekkori élményeit hűen tükrözik a Favágók c. kötetébe gyűjtött versei. Az 1930-ban megjelent kötetnek jelentős visszhangja támadt. Különösen a Szlovák tájkép, A fekete irtványon, a Favá12. Vö.: K. Chvatík: B. Václavek a vývoj marxistické estetiky. Praha, 1962.

13. Vö.: Bojtár Endre: A kelet-európai avantgarde irodalom. Budapest, 1977.