Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában

HADAK ÜTJÁN - HADAK SZOLGÁLATÁBAN

I.

FALU A HADAK ORSZÁGÜTJAN

Mocs falu a Duna-völgy legrégibb települései közé tartozik. A vidéken az elmúlt évezredek során a különböző népelemek egymást váltogatták és ez a helycsere nem zajlott békés úton. A környéken számtalan aprócska vár, palánk és sánc emléke tanúsítja ezt az évszázados küzdelmet. Mocs ősi település előzménye, a Machala-asszonytelek már 1075-ben megerősített hely volt. Ez a név ma a falu egyik dűlőjét jelöli (Mocsolya). Ettől északra a szomszédos Madar két dűlőneve (Várhegy, Leshegy) ill. dombhátja is hasonló előzményre enged következtetni. Madartól északra állt Perbete vára (az ún. Kálvária-dombon), tőle nyugatra Szentpéter palánkja, míg Mocstól nyugatra, a ma Virt néven ismert település határában volt egy ősi vár. Ez utóbbi már a 12. században is állt és a Werth család birtokának központja volt. A körülötte feltárt urnatemető és a bronzkori településhely leletei is arra utalnak, hogy ez megerősített hely volt. Mocstól délre, a Duna jobb partján állt a dunaalmási Kalin-vár, a Nagy-Gerecse sánca és a nyer- gesújfalusi sáncok. A falu alatti dunai Mocsi-szigeten is volt sánc, míg a folyóparton két másik sánc nyomait is felfedezte Bél Mátyás. A falutól keletre húzódott a kuruc korban oly nevezetes karvai és csenkei sánc. Északkeletre Mocstól Búcs térségében állott a búcsi apátság kőfala és ugyanott sánc nyomait vélte felfedezni Kovács János, az első magyar nyelven író földrajztudós. Kissé nyugatabbra ettől, az egykori mezőváros, Bátorkeszi kőfalakkal megerősített kúriái védték a vidék népét. Mivel a vízparti települések voltak a harcosok legbiztosabb élelmezői, sok hadjárat útvonala a Duna mentén vezetett, így a hadak útján fekvő Mocs falu lakói sem tehettek mást, mint hogy meghódoltak az átvonuló hadaknak, szolgálták azokat, vagy elmenekültek előlük valamelyik közeli erősségbe. A hadak átvonulását az itteni halászok sínylették meg leginkább, akik gyakran tapasztalták, hogy életük sincs biztonságban, ha vonakodnak megosztani zsákmányukat a harácsoló katonákkal. így pl. a törökök halászat közben lepték meg őket s vették el tőlük a zsákmányt. Ezért később az itteni halászóhelyeket a komáromi naszádos vajdáknak adományozták, akik fegyverrel, naszádos fedezet mellett halászták az itteni vizeket.

A vidék első, hadak pusztította nyomairól a tatárdúlás (1240) idejéből van tudomásunk. Ekkor egész sor apró falu pusztult el a környéken: Mocsolya, Mercse, Szentkirály, Zsitvatő, Peres, Külső-Karva, Csór. Néhány évtizeddel később Csák Máté fiainak hadai pusztították el az érsek elleni megtorlásul Mocsot és a környező falvakat.

A török hódoltság korában másfél századon át szinte folytonos harcok színtere volt ez a vidék. A közeli erősségek, várak (Komárom, Érsekújvár, Verebély, Szőgyén, Párkány, ill. Esztergom) végvári katonái és a törökök gyakorta itt csaptak össze egymással. A török elleni felszabadító háború keresztény seregei erre vonultak Párkány irányában Esztergom megvételére, és ez nagy pusztítással járt. Alig néhány évtizeddel később- a kuruc hadjáratok sújtották a vidék népét, majd csaknem egy évszázadig a katonai beszállásolások és az erőszakos katonatoborzások zaklatták a lakosságot. A falu fékBöszörményi János