Irodalmi Szemle, 1982
1982/5 - Varga Rózsa: Emlékezés Forbáth Imrére
Varga Rózsa EMLÉKEZÉS FORBÁTH IMRÉRE Forbáth Imre katonakorában, 18 évesen Forbáth Imre saját visszaemlékezése szerint (Magyar költő Prágában) 1920 telén érkezett Prágába, s — költői elhivatottságának teljes tudatában — először az irodalmi kávéházakba ment, írók, költők asztalaihoz telepedett. V. Nezvalhoz, E. E. Kischhez, L. Novomeskýhez fűződő barátságáról maga is meg az irodalomtörténet is több helyen és formában megemlékezett, mindeddig kevés szó esett azonban egy nagyszerű asszonyról, akihez talán egész életében a legmeghittebb emberi kapcsolat fűzte. E kapcsolat őszinteségét, szépségét tíz éven át tartó intenzív levelezés dokumentálja; barátságuk akkor is megmaradt, amikor egyéni életkörülményeik változásai s a történelem tragikus fordulatai miatt leveleik és találkozásaik ritkábbakká váltak. Megtudván, hogy Forbáth Imre egykori szerelme, jARMILA HAASOVÄ-NEČASOVÄ híven őrzi a költő hozzá írt leveleit, neki ajánlott köteteit, felkerestem őt otthonában és megkértem, idézze fel Forbáth Imrével kapcsolatos emlékeit. Hogyan és mikor ismerkedett meg Forbáth Imrével? A Vencel-tér sarkán állt az Edison kávéház, az akkori baloldali fiatal írók, költők találkozóhelye. Egy napon — valóban úgy, ahogy azt visszaemlékezéseiben megírta — bekecsben, csizmában megállt asztalunk előtt, ahol Ivan Olbracht és Egon Erwin Kisch társaságában ültem, s bemutatkozott mint forradalmár és „a legnagyobb magyar forradalmi költő”. Kischnek éppen akkor jelent meg a Pražský Pitaval című kötete, arról beszélgettünk; kiderült, hogy kitűnően tájékozott a műfaj irodalmában és kijelentette, hogy ő is kriminalista. A kávéházi beszélgetés után sokáig sétálgattunk együtt Prága utcáin és másnap már látogatásra jelentkezett nálam. Ettől kezdve barátságunk nem szűnt meg élete végéig. Kik tartoztak a barátaik közé? Jártak-e a társaságukba más magyarok is? A prágai írók közül Nezval, Olbracht, Majerová, Hora, aztán Kisch, Weisskopf, később Clementis, majd Novomeský és még sokan mások. Magyarok is jártak közénk, s ha jól emlékszem, a DevStsilben külön szekciójuk volt a magyar költőknek. — Hogy kik lehettek a tagjai Forbáthon kívül? — Talán Gábor Andor is, akit szintén jól ismertem, de más akkori prágai magyar költő nevére nem emlékszem. Volt azonban az Edison- beli társaságnál egy tágabb kör, ahol alkalmam volt több szimpatikus magyar emigránst megismerni. Ez az egyetemi ifjúság, pontosabban az orvosi egyetem ifjúsága volt, ahol akkor viszonylag nagyszámú magyar fiatal tanult, akik politikailag általában nagyon
