Irodalmi Szemle, 1982

1982/5 - Duba Gyula: Nemzetiségi klasszicitás?

Imrét és művét, látjuk benne a költőt, aki megélte a kisebbségi helyzet kezdetét, érezte és formálta a szocialista eszmék életre-vajúdását, látott és szított művészi forradalmat, önmagában vívta az avantgarde költő és a fegyelmezett eszmeiségű művészetteoretikus párharcát, győzött és elbukott, szenvedett, megbizonyosodott és meghasonlott, háttérbe szorult és érvényesült, töredékességében is egységes életművet alkotott.

Életműve viharos történelmet, következetes erkölcsöt és nemes formakultúrát tükröz, ellentmondásaiban is egységes, művészi tökélyben megbízható és Jórészt érett, alkotói következetességben példás, emberi drámában tiszteletet parancsoló. A kisebbségi-nemzetiségi Jegyeket felismerhetően és egyetemes érvényűén viseli.

E rövid írásnak nem célja, hogy Forbáth Imrét (nemzetiségi) klasszikussá avassa. Mint ahogy nem célja Fábry Zoltán (vagy festőink közül pl. Szabó Gyula, Lőrincz Gyula) életműve kapcsán tenni hasonló vizsgálódást. Arra az igényre viszont szeretné felhívni a figyelmet, hogy a nemzetiségi kultúra fejlődése már a közeljövőben szükségessé teszi, hogy a sajátos nemzetiségi klasszicitás fogalmával és lehetőségével megismerkedjünk és — nem leszűkítően, hanem az egyetemes nyitottság távlataiba állítva azt — kifejtsük róla elképzeléseinket.

Legutóbb Béládi Miklós írt a Jelenkorban (1982/3.) okos tanulmányt arról, hogy a magyar nemzetiségi irodalmak társadalmi, nyelvi-történelmi és egyetemes kötődéseik megőrzése mellett, ezen kötődéseken belül egyre inkább sajátos és önálló törvény- szerűségeik szerint fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy helyzeti adottságaiknál fogva új és eredeti esztétikai-művészi minőségek feltárására és megfogalmazására képesek és az egyetemes emberi kultúrkincset éppen ezeknek az új minőségeknek a létrehozásával gazdagíthatják. Azok az alkotók pedig, akik e téren a legérettebb műveket hozzák létre és tevékenységükkel legtökéletesebben példázzák a nemzetiségi lét drámai üzenetét és emberi példáját, ők lesznek a nemzetiségi irodalmak klasszikusai.

A föld öle, epoxid, 1981