Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul
gást is jelent, ami különböző konkretizációs lehetőséget nyújt az olvasónak: csipog (cincog, sivit, vihog) a bér a zsebünkben, munkából menet. A tartalmi elszegényítés másik példáját a Külvárosi éj (Noc na predmestí) című költemény fordítása szolgáltatja. Ebben Smrek megőrizte a külvárosi nyomor nagy művészi erővel megrajzolt képét, minden taszító részletével: a munkások életének vigasztalanságát, a város peremének komor hangulatát, testet-lelket senyvesztő hideg, nyirkos légkörét. Fordítói gyakorlatától eltérően azonban itt nem tartotta be teljesen az eredeti szöveg terjedelmét és struktúráját, hanem a tartalmi teljesség érdekében bővítette, leginkább a kilencedik versszakban, melyet három verssorral szaporított. Egy kulcsfontosságú jelkép értelme azonban megfejtetlen maradt számára. Ez a szimbólum annak a három jelentésegységnek az egyike, amely a látszólag kilátástalan szociális helyzetképnek forradalmi távlatot nyit. Az első jelentésegységet egy jelkép formájában a hatodik versszak tartalmazza. József Attila itt visszhangzó kriptához hasonlítja a gyárépületek csarnokait, melyek egész munkásnemzedékek családi sírboltjaivá váltak, de amelyek egyben „A komor föltáma- dás titkát / őrzik ...” A „komor föltámadás” átvitt értelemben az eljövendő szocialista forradalomra utal, amelyet a kapitalista üzemek munkásai fognak megvalósítani. Smrek szóról szóra fordítja az eredeti szöveget, csak a rím kedvéért bővíti a „v sne” (álmunkban) módhatározóval. A második jelentésegység a tizenegyedik strófában közvetlenül fejezi ki az eljövendő mélyreható társadalmi változás gondolatát, amikor egy — a kocsmában virrasztó napszámos — „Élteti a forradalmat.” Ezt nem volt probléma adekvátan tolmácsolni. A harmadik jelentésegység, amely a tizennegyedik versszak szövegébe van ágyazva, ismét szimbólum: „piros kisded”. Ez azonban elkerülte a tolmács figyelmét, aki csak a szavak elsődleges, szótári jelentését fogta föl. Alkalmazkodni kívánva az eredeti szöveg alaprajzához és rímképletéhez, feláldozta a „piros” jelzőt. Az eredeti szöveg így hanzik: „s piros kisdedet álmodik / a vasöntő és ércformákba”. A fordítás viszont így szól: „a slievač nad kadlubom sní, / dieťatko si v ňom uliať húta” (az olvasztár az öntőforma fölött ábrándozik, / azon tűnődve, hogy kisgyermeket önt benne). A jelző kihagyásával a szóösszetételt megfosztotta az általa kifejezett szimbolikus jelentéstől, a győzedelmes proletárforradalom látomásától, melynek csíráját a tőkés társadalom magában hordozza és amelynek világra segítésére a munkásosztály hivatott. Előfordul az is, hogy a fordításban elveszik az eredeti költemény valamelyik művészi vonása. Például a Munkások című vers utolsó strófában Smrek elhagyta az „elvtársaim!” megszólítást mint „költőietlen”, mozgalmi kifejezést. Ez több szempontból is hat a költeménynek az olvasó tudatában való konkretizálására. Elmaradt ugyanis az utalás a hozzá „szóló” költő alakjára és mintegy az élő, megvalósult szavalás illúziójának keltése. Ezzel a költemény szegényebb lesz egy stiláris vonással. Az ilyen és hasonló jelentés- és stíluseltolódások azonban nem túl gyakoriak. Legtöbbször a két költői nyelv különbségeivel, a kötött forma követelményeivel függnek össze és csak ritkán változtatják meg vagy hagyják kiaknázatlanul József Attila verseinek értelmét, s művészi hatásukat is csak helyenként csökkentik. Smrek mennyiségileg hatalmas, minőségileg színvonalas munkát végzett. Felelőssége teljes tudatában, az eredeti maximálisan hű tolmácsolásának igényével, magas fokú mesterségbeli tudásával és a szerző iránti tisztelettel, szeretettel végezte feladatát. „Nem engedtem meg magamnak, hogy akár az alaprajzát is elvétsem a József Attila versének, még kevésbé, hogy semmibe vegyem ritmusát és rímjeleit, sőt mi,több: fordításaimnak vissza kell tükrözniük az eredeti minden zeneiségét, vérkeringésüket, szívverésüket, végül pedig ízüket és zamatukat. Mert mindez alkotó sleme a költeménynek, mely méltó erre az elnevezésre.”9 Fordítói munkásságának úttörő jellege is van. Antológiája megjelenése előtt csak tizenhat, és nem minden esetben színvonalas átköltés jelent meg szlovákul József Attilától, amelyek még csak megközelítő elképzelést sem nyújtottak műve néhány leglényegesebb vonásáról. Smreknek köszönhető, hogy a szlovák olvasók erős művészi hatású tolmácsolásban ismerkedhettek meg életművével. Az ismétlődő kiadások révén a két önálló József Attila-kötet és a Smrek fordításai javát közreadó könyv összpéldányszáma 9. Uo. 1827. o.
