Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul

elérte a 9700 darabot. Ezenkívül még tekintetbe kell venni a tankönyvekben, világirodalmi olvasókönyvekben, valamint folyóiratokban megjelent fordításait.

Szólnunk kell még Valentin Beniak műfordításairól. A háborús években megkezdett fordítói tevékenysége közvetlenül a felszabadulás utáni években még intenzívebbé vált. Eredménye harmincnyolc átköltött József Attila-vers, a ciklusokat figyelembe véve (Medáliák, Tűnődő) ötvennél is több. De csak jóval Smrek válogatásának megjelenése után, 1957-ben tette közzé őket a Večerná blýskavica című, a XX. századi magyar költészetet bemutató antológiájában.

Beniak fordításainak mintegy kétharmada átfedi Smrek átültetéseit. Ez lehetővé teszi a két kiváló fordító összehasonlítását. A versek további egyharmada pedig bővíti József Attila szlovákra fordított műveinek sorát és árnyaltabbá teszi szerzőjük arcképét. Beniak válogatásában nagyobb teret kapnak azok a költemények, amelyekben a lírai hős az ember személyes gondolati és érzelmi szféráiban mozog (szerelem, szenvedés, magány, szorongás, elmúlás stb.).

Ez alkalommal nem bocsátkozhatunk részletes elemzésbe, csupán néhány jellemző példát említünk. Elöljáróban megállapíthatjuk: csakúgy, mint Smrek, Beniak is nehezebben tudja tolmácsolni József Attila egyes újszerű képeit, metaforáit, különösen azokat, amelyek marxista világnézetét fejezik ki, vagy a munkásosztály történelmi helyzetével, küldetésével függnek össze. Példaként A város peremén című költemény ötödik vers- szakát említjük: Smrek Na okraji mesta (A város peremén), Beniak Na periférii (A periférián) címmel fordítja.

A költemény első négy versszakában a költő konkrét társadalmi-történelmi helyzetképet vázol fel a magyar munkásosztály helyzetéről és jellegéről a két világháború között. A lírai hős, azonosulva a proletariátussal, többes szám első személyben fordul az olvasóhoz.

Az ötödik versszak két fontos tematikai elemmel gazdagítja a költemény mondanivalóját. Első fele azt fejezi ki, hogy a jelenben a munkásosztály lett a további társadalmi fejlődés törvényszerűségeinek ismerője. „Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek”. A két fordító közül egyik sem értelmezi a „törvényedet” mint a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, hanem mint a jogi fogalomkörbe tartozó törvényeket. Beniak így fordítja a fenti részletet: „Po kňazoch, vojakoch, buržujoch / na rade teraz sme my / byť nositeľmi zákonov” (Papok, katonák, burzsujok után most mi vagyunk soron, hogy a törvény hordozói legyünk). Ebben a megfogalmazásban tehát nem a törvényszerűségek ismeretéről, hanem törvényadásról, illetve a törvények végrehajtásáról van szó.

Az eredeti szöveg értelmétől még távolabb áll Smrek interpretációja. „Po kňazoch, vojakoch a po meštiakoch / napokon všetka viera / v zákon sa sústreďuje v našich zrakoch” (Papok, katonák és polgárok után végre minden hit a törvényekben a tekintetünkben öszpontosul). A történelmi küldetés tudatát a fordító a törvényekbe vetett hittel helyettesítette. Mindkét esetben lényeges jelentésmódosulásnak vagyunk tanúi.

Az ötödik versszak második felében József Attila a marxi gondolattal összhangban a munkásosztályt olyan társadalmi erőként ábrázolja, amely örökösévé lett az emberiség által eddig megteremtett minden pozitív értéknek és törekvéseiben az egész emberi társadalom távlati érdekeit fejezi ki: „minden emberi mű értelme ezért búg bennünk, / mint a mélyhegedű”. Beniak fordításában ez így hangzik: „a teraz v nás to duní, / tá všeľudskosti výstavba, / jak hlboké struny” (s most bennünk dübörög az az összemberi építkezés, mint mély húrok). A József Attila-i „minden emberi mű értelme”, az emberiség eddigi törekvéseinek summája, és egyben a jövőbe irányuló akarat Beniak interpretációjában a jelen társadalmát alapvetően átformáló tényezővé válik. Tehát aktualizálja a strófa mondanivalóját, kiszakítva azt a költemény jelentésének egészéből.

Smrek fordítása hűen tolmácsolja az eredeti szöveg jelentését: „a preto všetok zmysel diela / ľudského hučí v nás / jak struny čelia” (ezért minden emberi műnek értelme bennünk búg, mint a gordonka húrjai). A versszak első felének jelentéseltolódását azonban semmiben sem korrigálja.

Összevetve A város peremén egészének két fordítását, arra a meggyőződésre jutunk, hogy egyes részletek jobban sikerültek Smreknek, mások viszont Beníaknak. Smrek azonban erősebb lírai töltést adott a fordítás egészének. Ez a megállapítás nagyjából vonatkozik többi átültetésére is, mivel teljesebben visszaadják József Attila köl