Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

jövetelen megtárgyaljuk égető problémáinkat és közös alapot találjunk a fasizmus nemzetközi veszélye ellen?”

Sándor nem írt nagyobb irodalomelméleti fejtegetést, de beszámolói és könyvismertetései sokkal körültekintőbbek és jobban megfelelnek a népfrontos irodalompolitikának, mint Kovácsnak és Fábrynak az ultraradikális szemlélettől még mindig terhes nézetei. Sándornak ebben az évfolyamban mintegy tíz cikke és könyvismertetése található, ha az s. 1. szignóval jelzetteket is neki tulajdonítjuk. (A szignók, álnevek pontos megfejtését még nem tudták elvégezni a romániai Korunk-szakértők sem. Cs. S. megj.) Az irodalmi termelés és könyvnap Szlovenszkón c. cikkében beszámol arról, hogy az érsekújvári Tavaszi Parlament kezdeményezésére Dél-Szlovákia nagyobb városaiban kömyvnapot rendeznek, s ezzel kapcsolatban a különböző lapok felmérték a kisebbségi magyar irodalom termését. Sándor áttekinti a Franklin Társulat kiadásában Budapesten megjelent szlovákiai könyveket (túlzó módon „kifejezetten jobboldali írónak” nevezve Szenes Piroskát is), majd a Masaryk Akadémia kiadásában megjelenő 12 kötetet. E sorozatokból hiányolja a baloldali írók műveit, de a kömyvnapí kezdeményezést jó elgondolásnak tartja. Harcok Mácha körül c. ismertetésében a XIX. századi cseh klasszikus hivatalos ünnepléséről ír, s a hagyományokat megvető régebbi proletkultos szemlélettel ellentétben leszögezi: „Ezért teljes joggal vallják a progresszív tömegek Máchát a magukénak, és tiltakoznak a hivatalos ünneplők alamuszi és nagyon is átlátszó tendenciájú kisajátítási kísérlete ellen.” (854)

Az idei csehszlovák államdíjak című cikkében Sándor megállapítja: nem véletlen, hogy a haladó művészeket díjazták, mert ők a tehetségesebbek. Díjat kapott több kommunista író és művész, reakciós pedig egy sem. Egyetlen kifogása, hogy míg német művészeket már többször kitüntettek, addig kisebbségi magyar író még nem részesült államdíjban. Könyvismertetéseiben a szerző előbb Ján Poničannak Stroje sa pohli c. osztályharcos regényéről szól: a téma fontosságának elismerése mellett elhibázottnak, sematikusnak tartja a mű szerkezetét és megformálását. Hasonlóan helytálló kritikát ír, Az ijjú szlovák értelmiség mint regénytéma címmel, Jesenský Demokraták és Jégé Alina Orságová c. művéről. Az egykönyvű Sáfár Katalinnak Mégsem történt semmi c. kezdetleges regénykísérletét Sándor baráti jóindulattal túlértékeli, míg Kaczér Illésnek lkongó nem hal meg c. regényéről igazságos kritikával szól, s ezért a közismert újságíró kollégái a Magyar Újságban (Győry Dezső, Földes Sándor, Jócsik) nemcsak a szerzőt bírálták, hanem a Korunkat is. Fábry Zoltán a Magyar Napban kelt Sándor és a Korunk védelmére.

Sellyei József parasztírónak ekkor megjelent Elfogyott a föld alóla c. kisregényéről előbb Gaál Gábor, majd Morvay Gyula ír a lapban baráti és bíztató hangon; a volt sarlósokhoz hasonlóan a valóságirodalom képviselőjének nevezik a szerzőt. Két eddig ismeretlen nevű csehszlovákiai szerző is megzsólal ebben az évfolyamban. Székely Pál Csehszlovákia nyugati és keleti része számokban címmel, statisztikai adatokkal érvelve, a keleti országrész elmaradottságáról értekezik. Nánay Béla A Nagy László könyvtár címmel budapesti pedagógiai kiadványokat ismertet, köztük Krammer Jenő kiváló szociálpszichológiai tanulmányát, A szlovenszkói serdülők lelkivilágát. Morvaynak két leíró kisprózája található a kötetben: Napok egy tanító életéből, Községem Tardoskedd. Fábry Zoltán néhány antifasiszta írását publikálja: Mit csodálkoztok Meieren?, Tiborok és Tiborcok (a Színházi Életről), A világ harmadik nemzete (az Olimpián nyert tíz magyar aranyéremmel kapcsolatos nemzeti illúzióról). Összefoglaló könyvismertetéseiben főként német kiadványokról beszél, de Mikszáthtól Jilemnickýig címmel nagy elismeréssel szól az addig polgári írónak tartott K. Capek Hordubal c. regényéről és a szlovák szocialista realista epika megalapítójának, Peter Jilemnickýnek német fordításban olvasott Töretlen földjéről. A Fábry-közlemények mennyisége ebben az évben sokkal kisebb az átlagosnál.

(s) jelzéssel értékeli valaki Háy Gyula Gát a Tiszán c. drámájának prágai bemutatóját. Szepesy László szakszerűen ismerteti Bányai Pál hibáktól sem mentes szocialista regényét, a Fakó földeket, melyet cseh nyelvre is lefordítottak s a felszabadulás után is újból kiadtak.

Az 1937-es évfolyam csehszlovákiai magyar elméleti tanulmányokkal kezdődik: az első lapon Barta Lajosét, a továbbiakban Jócsikét és Neufeld Béláét találjuk. Barta A magyarországi parasztirodalom csődje c. fejtegetésében bizonyára saját műveit pró