Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

tanulmányában, amelyben bírálata mellett értékeli is Németh László életművét: „Mert az új magyar kultúra csak népi lehet, a parasztságból veheti megújulásához az erőt, frissességet, sajátos zamatot, színezetet.” (901) Másik tanulmánya, Az értelmiség dilemmája, a spanyol Ortega y Gasset elméletét és ezzel kapcsolatos saját nézeteit ismerteti. Szabó szerint az elméleti felismerést a tettnek kell követnie, mert „az élettől való távolodás, a fikciókban, elvont fejtegetésekben, örök kérdésekben való élés elvágta az értelmiséget és az általa képviselt gondolatot a tettől. Minden eszme úgy kap értéket, ha tégla lesz az emberiség jövőjének az építésében.” (565)

Ojból feltűnik a lapban a volt sarlós, Peéry Rezső neve is: Szempontok a marxizmus keletkezéstörténetéhez c. tanulmányában a német szakirodalom (többek közt Lukács könyve) alapján azt vizsgálja, hogyan és miért keletkezett német földön a tudományos szocializmus. Fejtegetéséből világosan kitűnik, hogy Peéry továbbra is marxista szemléletű maradt. Neufeld Béla egyik tanulmánya: A nemzeti szocializmus ideológiája a német fasiszta demagógiát leplezi le, a másik: Freud Zsigmond ember- és világszemlélete, a marxisták körében ekkor már erősen bírált kutató életművét értékeli, születésének 80. évfordulója alkalmából. Tanulmányának befejező részében a szerző így állítja fel a freudizmus mérlegét: „Ami a pszichoanalízis eredeti lelete — a lelki élet mechanizmusainak leírása — az ércnél maradandóbb. Megalapítójának metafizikai elmélkedései, sötét emberlátásának krédója viszont nem nyűgözheti le a társadalomváltoztató erők lendületét”. (497) Neufeld további írásai a Kultúrkrónika rovatban jelentek meg: Thomas Mann és a humanizmus, A német fogyókúra, Öngyilkosok. Az utóbbi orvosi cikk, az előbbiek antifasiszta fejtegetések.

Feltűnően nagy figyelmet szentel a Korunk a csehszlovákiai magyar kulturális szervezetek népfrontos akciójának, az Érsekújvárott majd Komáromban ez évben összeülő Tavaszi Parlamentnek. A tanácskozás összehívását az tette lehetővé, hogy az alkotó értelmiség java része haladó, antifasiszta volt, s így az első Tavaszi Parlamenten a jobboldal képviselői elszigetelődtek, de a második, a komáromi ülés célkitűzéseit az előretörő irredenta politika (a többség távoltartásával) már meg tudta hiúsítani. A Korunkban Kovács Károly baloldalról bírálja a Parlamentet, s radikálisabb célkitűzéseket követel, de a kommunista ifjúság egyik vezetője, Betlen Oszkár, reálisnak tartja a polgári kultúra képviselőivel való összefogás feltételeit. Az érsekújvári tanácskozásról állapítja meg: „Ez a katolikus, polgári és szocialista kultúrerők bátor, regresszió-ellenes összefogása volt.” (991) Hasonlóan eredményesnek tartja az érsekújvári tanácskozást a Sarló volt elnöke, Horváth Ferenc és a lévai ifjú kommunisták vezetője, Háber Zoltán Is. A Tavaszi Parlamentről ebben az évfolyamban öt cikket közöltek, s Balogh Edgár a Tamási Áron és a cselekvő ardeali ifjúság c. írásában már felveti egy hasonló erdélyi összefogás (később megvalósult mint Vásárhelyi Találkozó) tervét is.

Művelődési kérdésekkel foglalkozik Kovács Károly Fordulat a csehszlovákiai magyarság kulturális életében és az Űj folyóirat Szlovenszkón c. ismertetéseiben. Az elsőben megállapítja, hogy a következetes haladás híveinek arcvonala még gyönge, a „nemzeti szellemű magyar kisebbségi ifjúság” pedig jobboldali irányban aktivizálódik, s hadat üzen a demokráciát védelmező, kormánytámogatást élvező Magyar Újságnak. A Barta Lajos vezette Magyar Szellemi Társaságot és lapját, a Világot, Kovács nem tartja következetesen haladónak, pedig az adott politikai helyzetben sokkal reálisabb népfrontos célokat követett, mint a szerző merev elmélete. Fábry Zoltán Állásfoglalás c. folyóirat- kísérletéről is szól, s erre Fábry túl érzékenyen, Nyilatkozattal akart reagálni, de ennek közlését Gaál Gábor a fent ismertetett érveléssel elutasította. Negyedik kezdeményezésként Kovács egy radikális ifjúsági lap alapítása tervét ismerteti. Ezen bizonyára az általa kezdeményezett Holnapot érti, amelyről leveleiben azt írja Fábrynak, hogy már nem lehet visszavonni, de ez sem valósult meg. A második cikke Barta új lapját, a Világot ismerteti. Elismeri, hogy a párizsi Lu folyóiratból átvett külpolitikai anyag jó, de a hazai anyagról és Bartáról a szokásos kifogásait hangoztatja: „vitán felül állóan kívül esik a következetes haladás síkján.” (237)

Sándor László, a lapban a korábban megnyilvánuló beszűkült szemlélettől mentesen, számos cikkben foglalkozik hazai irodalmi kérdésekkel. A trencsénteplici szlovák írókongresszus címmel a szlovák írók nevezetes népfrontos akciójával foglalkozik, példaként állítva azt a magyar írók elé is: „Méltán tör fel bennünk a kérdés: vajon mikor fogunk ott tartani, kisebbségi magyarok, hogy a szlovák írókéhoz hasonló össze