Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

A polihisztor-műveltségű Kovács cikkeket írt a csehszlovákiai gazdasági válságról is (Csehszlovákia a gazdasági depresszió jegyében, Csehszlovákia 1935 első jelében, A világgazdasági depresszió jellemzéséhez/. Ezek mondanivalójának lényege az, hogy a gazdasági válság mélypontját már átvészelte a kapitalizmus, de a szerző véleménye szerint a gazdasági helyzet tovább romlik mind Csehszlovákiában, mind más tőkés országokban. Sajátságosán szubjektív nézetről tanúskodnak a szerzőnek a szlov4!kiai magyar irodalomról és néhány kulturális kérdésről írt cikkei is: Az irodalmi regionalizmus kérdése Szlovenszkón, A szlovenszkói Magyar Szellemi Társaság, A „gömöri diéta” egyenes útja. Az elsőben azt próbálja bizonyítgatni, hogy nincs külön szlovákiai magyar irodalom, s az aktivista kísérletezések — Szentiváni Kúria, Oj Szó, Masaryk Akadémia

— eredménytelenek maradtak; ezért helyesli Jócsik megállapítását, hogy a regionális irodalomnak „csupán fasiszta-irredenta negációja” van. Kovács szerint van egy baloldali negációja is, amely „a magyar (nyelvű nemzetközi baloldali kultúrára” támaszkodik. Kovács fejtegetéséből azonban nem világos, mit ért ezen a nemzetközi baloldali kultúrán, mert egyetlen képviselőjét sem nevezi meg. Láthatóan nem a művészi irodalmat tartja annak, hanem a korábbi, dogmatikusan értelmezett munkásirodalmat, a proletárok „önkifejezését”.

Szektás módon bírálja Kovács az ekkor, Barta Lajos vezetésével megalakult Magyar Szellemi Társaságot. Azt állítja róla, hogy olyan haladó erőket egyesít, akik csak „visszafelé hajlandók haladni”, s láthatóan túl liberálisnak tartja Barta népfrontszemléletét. A Fábry-levelezésből is kitűnik, hogy Kovács a szocialista Bartával szemben erősen elfogult volt, úgy harcolt ellene, mint a régebbi pártvonal képviselői a szociáldemokrata „opportunizmus” ellen. Nézeteltérésük lényege, hogy Barta minden haladó kulturális törekvést szeretett volna egyesíteni az antifasizmus érdekében, míg Kovács a népfrontot a párt vezetésével akarta kialakítani. Személyes ellentétbe is kerültek a népfrontos elméleti folyóirat indítása körül: Kovács Holnap, Fábry Állásfoglalás, Barta pedig Világ címmel akart ilyen lapot indítani. Fábry Kovács tervezetére volt féltékeny, de végül csak Barta lapja jelent meg (1. Bartának és Kovácsnak Fábryhoz írt levelei, Fábry-lev. 601—629). A „gömöri diétát” és jegyzőkönyvszerű folyóiratát viszont Kovács ítéli meg liberálisan, Fábrytól eltérően. Ez év novemberében az ifjú diplomások Rimaszombatban tartott értekezletükön radikálisan bírálták az ellenzéki magyar pártokat, a művelődéspolitikát és általában az értelmiséggel kapcsolatos kérdéseket. Kovács úgy véli, hogy a tanácskozáson végül az eleinte hallgató pártvezérek lettek úrrá, de Fábry másutt helyesen mutatott rá, hogy itt a radikálisan jobboldali ifjak voltak a hangadók, s a gömöri diéta „görbe útra” tért. Számos fenntartással, de lényegében pozitívan értékeli Kovács Lőrincz Gyula első, pozsonyi képkiállítását. „Feladata, hogy a humanista esztéták részéről állított csapdákat elkerülje, önmagának és alkotásainak ellentmondásait az »új realizmus« szellemében haladja túl” — állapítja meg befejezésül (412).

Egyéni szempontú megemlékezéseket közöl Kovács különböző történeti személyiségek évfordulója alkalmából: A szentté avatott Mórus Tamás, Az emberrélevés problémája (Darwin tanairól), Engels Frigyes. A korszerűség korszerű meghatározásához c. cikkében az osztályszempontúságot hangsúlyozza, A negyedik Páneurópa kongresszusban pedig kritikus beszámolót ad a bécsi összejövetelről, amelyet Schuschning kancellár védnöksége alatt rendeztek. Kovács, ultrabaloldall nézetei ellenére, a Korunknak egyik legaktívabb és elméletileg legfelkészültebb csehszlovákiai munkatársa volt, s Gaál Gábor joggal védte írásait Fábry kifogásaival szemben: „Ezeket csak azért hoztam fel, hogy teljes legyen a kép, mielőtt olyasmit kíván tőlem, hogy Kovács Károlyt ejtsem el. Márpedig én a Korunk ellen való dolgozást jelenteném, ha akkor, amikor a legnagyobb nehézségek árán kerül kézirat — szubjektív cíkok miatt — elejtsek munkatársat.” (Fábry-lev. 576.)

Az évfolyam szépirodalmi rovatában elbeszélést találunk Bányai Páltól (Mara meg a cigányok], Sellyel Józseftől (Parlagon élünk), verset Erdőházi Hugótól, több verset és elbeszélést Morvay Gyulától. Az utóbbi két cseh költőtől (K. Biebl, Karel Toman) és három szovjet költőtől is közöl versfordítást. Fábry a Szemle rovatban tíz kritikai áttekintést közöl számos könyvről. Ezek többsége német nyelven megjelent szocialista könyvek ismertetése, de aránylag sokat és az addigiaknál megértőbben foglalkozik a szlovákiai magyar irodalom termékeivel is: Szlovenszkói könyvek (Bányai Pál kisregényéről, Kovács Endre elbeszéléseiről, Lírikusok Szlovenszkón (Erdőházi