Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar irodalom a Korunkban II.

Akadémia kultúr-reakciójának tömegsikerét mindazokon a helyeken, ahol a sarlósok valóságidézésének széles befolyása volt, az ú] erőre kapott magyar nemzeti és klerikális reakció fölözi le, mely már a fasizmus nyilt formáival jelentkezik. A klerikofa- sizmus Rády Elemér Kassán megjelenő Oj Élet c. modern katolikus folyóiratával épített ki magának erős kultúrhadállást, míg a Magyar írás a lassabban kibontakozó nyílt nemzeti fasizmus hangadó orgánuma. A magyar Masaryk-Akadémia valóságkendőző kul- túrszerepében még a polgári oldalon sem fejlődőképes. A polgárságnak biztos kultúr- támaszra, egy maradéktalan valósághamisítás nagyarányú kompozíciójára (!) van szüksége. Amíg az Akadémia elakad pozitivizmusában s ennek hitelét is lerontó szűk horizontú eklekticizmusában, addig a fasizmus új idealista totalitáselméleteivel startol, és elmúlt századok vallási és nemzeti rögeszméje alapján nagyvonalú kibontakozással átértékeli s eszmei fogalomkategóriák sémájába szorítja a valóság minden elemét.” (514)

Jócsik Lajos, aki egyre inkább az agrárkérdés szakértőjévé válik, A földosztás és a parasztság helyzete címmel ír tanulmányt. Ebben számos statisztikai adat alapján bizonyítja, hogy a csehszlovák földreform hozzájárult a kevésbé rentábilis kisbirtokok elszaporodásához, a kolóniák létesítésével pedig Dél-Szlovákia elszlávosításához; az agrárválság évről évre fokozódik. Szabó Imre francia források alapján írt, A jogszocio- lógia munkaköre c. tanulmányában egy új tudományág feladatairól értekezik. Ebben az évfolyamban tűnik fel Sándor László neve, aki a 7—8. számban közölt hír szerint átvette a lap szlovákiai kiadóhivatalának vezetését; Fábry továbbra is a Korunk szerkesztője. Amint a Fábry-levelezésből látjuk, a Korunk ügyeit ettől kezdve Sándor intézte Szlovákiában, Fábry pedig főmunkatárs maradt, de neheztelt Gaálra az anyagiakkal magyarázható változás miatt.

Sándor László első tanulmánya A dunai népek együttműködése címmel jelent meg. Történeti áttekintésben mutatja be a Duna-medence népeinek az együttműködés érdekében tett kísérleteit, főként Kossuthnak az emigrációban kidolgozott Dunai Konföde- ráció-tervezetét. A továbbiakban a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után tett irodalmi közeledési kísérleteket ismerteti: Gömöri Jenőnek a Tűzben meghirdetett ankétjét, Duka-Zólyominak a Vetésben közölt javaslatát a művelődési kapcsolatok ápolására, majd Barta Lajosnak és a sarlósoknak a szláv-magyar kapcsolatok intézményesítésére tett javaslatait. A Sarló terveit bírálja is: „Nem látták és nem tudatosították magukban, hogy a kelet-európai kérdés részletkérdés, annak a nagy problémakomplexumnak egyik részlete, amely csakis az egész világgazdasági rendszer megváltoztatása révén oldható meg.” (912) Sándor a továbbiakban sem különbözteti meg a népek együttélésére tett javaslatokat az írók kulturális kapcsolatteremtő tervétől. Ismerteti a Magyar Ojság 1934-ben folytatásokban közölt ankétsorozatát a magyar—szlovák—cseh kulturális közeledésről, melyről már előbb is írtak a Korunkban. A szlovák írók hozzászólásai közül ő is Laco Novomeský és Ján R. Poničan internacionalista álláspontját dicséri. Végül Németh László Dunai Tudós Társaság-tervét és az Apollo folyóiratot említi mint jórészt romantikus, polgári elgondolást. Sándor László ebben az évfolyamban még Jilemnický-fordítá- sokat közöl, s méltatja Olbracht Kárpátaljai riportkönyvét és Jilemnický Egy szem cukor c. regényét. Mindez azt mutatja, hogy Sándor már az írók műveiben keresi a szocialista esztétika kritériumait, szakítva a proletkultos elméletekkel; a kulturális kérdésekről szóló cikkei jórészt tárgyilagos beszámolók, mellőzi az ultrabalos támadásokat, amelyek pl. Kovács Károly írásaiban még rendszeresen felűjulnak.

Kovács valóságos pártideológusként ír egészen különböző politikai, gazdasági, történelmi, irodalmi kérdésekről. Két tanulmányt is szentel a szürrealizmus bírálatának: Valóság feletti és társadalmi realizmus, A szürrealizmus bírálata. A szürrealista iránynak a cseh irodalomban jelentős képviselői voltak, s elméleti tanulmányaiban Forbáth is lehetségesnek tartotta a szocialista szürrealizmust. Kovács tanulmánya bevezetésében a freudizmus és a szürrealizmus kapcsolatáról, az irányzat francia ösztönzésű kiáltványairól értekezik, majd a szocialista írók harkovi kongresszusának a szürrealizmust bíráló tételeit idézgeti. Maga a szokásos határozottsággal ítéli el a valóságfeletti irodalmi törekvéseket: „Képzelődés és a csodálatos elefántcsonttoronyba menekülés a valóság profán tényei elől. Ide azonban a történelmi materialista gondolkodás csak bírálóan követheti.” (113) Második közleményében a cseh szürrealistákat s főként Teige elméletét kritizálja. Nezvalt is elítéli, s ez a bírálata lényegesen radikálisabb az előzőnél.