Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
Az önkéntes népfölkelő nemzetőrökön kívül számtalan fiatal mocsi harcolt a honvéd hadsereg 3. és 57. zászlóaljában; Görgey, Bem seregében meg a komáromi várban. 1848. november 15-én Mocs falu 15 újoncot adott a forradalmi hadseregnek. A faluban maradottak is szívvel-lélekkel szolgálták a forradalom ügyét, s akárcsak a Rákóczi-féle szabadságharcban, a falu népe a hadak önkéntes szolgálatában állott. A falu fontos szerepet játszott a .komáromi vár védőinek ellátásában. A granáriumok- ban felhalmozott gabonát a 13 mocsi vízimalom őrölte és víziúton, tengelyen szállították a lisztet a várőrségnek. Erről tanúskodik „Az Esztergom vármegye elnökétől” származó irat is, 1848. nov. 23-i dátummal: „Koller Károly és Keritzky Károly főbíró uraknak a Komáromba rendelend 24 négylovas szekeret Mocsra kell kiállítani.” Részt vett a lakosság — a környék falvainak népével együtt — a komáromi vár 1848 őszén kezdődő erődítési munkálataiban. E munkára a távolabbi vidékekről is érkeztek emberek. Ugyancsak az Esztergom vármegye elnökétől származó rendelkezés szerint „a Mocson keresztül utazó Torna megyei munkásokat Komáromig kell szállítani a Komáromban lévő munkások felváltására.” A komáromi vár parancsnoka ekkor Majthényi ezredes volt. Neki címezte Esztergom vármegye elnöke az alábbi levelet: „Lukács Antal mocsi érseki uradalombéli kasznár a helybeli nemzetőrök segítségével a mocsi gabona raktárak őrzését személyére nézve ingyenes, nemzetőrei számára pedig nyolc pengő forint napidíj jutalmak fizetésével magára vállalni ajánlkozván szintén ez által az ország költségei a naponkénti kenyérszeletek, úgy a tiszti fizetés által kisebbítettnének. Fentnevezett Lukács Antal kasznár úr ezen buzgó hazafiúi ajánlata jóváhagyás végett a tisztelt várparancsnokságra felterjesztetett.” Majthényi ezredes, a várparancsnok természetesen elfogadta e felajánlást, de ő maga 1848. dec. 29-én, miután az osztrákok felszólították a vár feladására, tagadó választ adott, „mivel nem bírt annyi befolyással, mint amennyi jóakaratot mutatott a várat feladni.” Görgey — a móri ütközet után (dec. 30.) visszavonult seregével, így Esztergom a császári seregek kezébe került. 1849. február 4-én az esztergomi császári városparancsnok, Horváth ezredes egy gőzhajón paraszti ruhába öltöztetett gránátosokat küldött felfelé a Dunán, hogy elfogják Palkovics Károlyt, de Esterházy tüzérei Komáromnál ebben megakadályozták őket (Palkovics a szomszédos falvak közbirtokosa volt). A forradalmi kormány hivatalos lapja, a Közlöny jelentette ezt a hírt. A lap ekkor már Debrecenben jelent meg, ahová a menekülő kormányt követte. Jókai — aki ekkor már szintén Debrecenben volt — az Esti Lapok 1849. február 24-i számában Komárom címmel közzétett írásában némileg módosította a kormánylap tájékoztatását az ütközetről: „A Közlönyben kö'Zlött esemény, az osztrák katonákkal bélelt gőzhajó beteggé lövetése nem Komárom alatt, hanem onnét 3 órányira Mocs helységnél történt, hol gr. Eszterházy Pál állomásozott a várbeli előőrsökkel s néhány ágyúval. A vidéki nép szelleme nagyon egészséges: a vár ereje fedezi a vidéket egészen Párkányig, s befogadta az üldözötteket, kik ha rés nyílik, ismét sietnek a vidékre, buzdítani, s lelkesíteni.” Ismert dolog, hogy Jókai sohasem közölt lapjában alaptalan híreket. Moccsal kapcsolatosan már csak azért is tájékozottabb lehetett a kormány lapjának tudósítójánál, mert a faluhoz családi szálak is fűzték. Apai nagynénje, Jókay Katalin — Király József plébánosnak, a későbbi pécsi püspöknek, a komáromi gimnázium bőkezű adománytevőjének édesanyja — Mocson élt 1784. okt. 22-én bekövetkezett haláláig. A „mocsi összecsapás” néven fennmaradt eseményt egyébként a helybeli szájhagyomány is megőrizte. Nagyobb hadmozdulatok nem voltak a falu közvetlen környékén, kivéve az 1849. április 21. és 24. közötti időszakot, amikor a 7. hadtest 2. hadosztálya vonult erre a Duna bal partján, a Garam felől, Komárom felmentésére. A falu lelkes kiállását a forradalmi hadak szolgálatában csak úgy érthetjük meg igazán, ha Ismerjük a szabadságharc előtti időszak itteni eseményeit, a falu népének társadalmi és szociális küzdelmeit, valamint a forradalmi közhangulatot befolyásoló tényezőket, illetve néhány jelentős helybeli személyiség hatását. A falu határában a szabadosok, köznemesek művelésében és az uradalom kezelésében 959 hold (2 szabados és mintegy 8—10 nemesi jogállású, telkén gazdálkodó), az úrbéres telkes gazdák, azaz a jobbágyok művelésében pedig 1974 hold volt. Ez utóbbi 109 család között oszlott meg, egy-egy családra átlagosan 18 magyar hold jutott. A húsz család földes zsellér 160 holdat bírt, az 51 házas zsellér csak 33 holdat mondhatott magáénak.
